Kaptárkérdésről I.

 Idézek, egy véletlenül kezembe került ”Az I. Magyar Méhészeti Kongresszus vitaanyaga” címet viselő 1996. évi kiadású könyvecskéből: „a méhészet fejlődésének egyik legfőbb akadálya, hogy kb. 50 féle kaptárral dolgozunk. Európa-szerte kialakult technikai rendszerek átvételének akadálya az a magyar sajátosság, hogy eszközeink barkács-jellegűek, hiányzik az ipari háttér, ez sem segíti elő a fejlődést.” Másutt: ”Az MME-nek ki kell dolgozni egy termelési technológiát, mely a fejlesztési elképzeléseknek alapjául szolgál, melyre a támogatások igénylésénél hivatkozni tudunk és például szolgál a termelőknek, egyben orientálja a nagyobb vállalkozások kialakulását.”

Ma 2017-et írunk!  A helyzetet tovább bonyolítja, hogy számtalan keretmérettel van az egész még feldúsítva, így több ezer változat működik az országban. Van olyan méhészet ahol kilenc(!!) keretméretet használnak, van ahol „magyar (???)-Dadant” kerül népszerűsítésre!  És mindez a Méhészet lapjain! Szomorúan idézem  Dr. Szövérdi Ferenc gondolatát  Kolozsvárról!  „Sok mézet” című könyvében írja, hogy a Romániai Központi Méhész Egyesület 1947-ben összehívta az ország Legfelsőbb Méhészeti Tanácsát és az országban létrehozták az egységesen használatos keret-mérettel kialakított rakodó kaptárokat, az un EN és EK-t!   Mi itthon 2017-ben még nem jutottunk el idáig! Talán azért, mert az OMME vezetésének sokkal fontosabb volt az acsarkodás, az egymás fölötti uralom, a hatalmaskodás, mint a magyarországi méhésztársadalom jövője!

A méhészet vállalkozás, bármekkora is az, a sikerhez alapjában véve hozzátartozik egy hatékony kaptár-rendszer és az ahhoz kialakított technológia.
 A kaptár lépkészlete biztosítani hivatott:

-          a lefagyás nélküli téli nyugalmat,

-          a hatékony gyűjtéshez szükséges méhmennyiséget,

-          a mindenkori időszaknak megfelelő méhutánpótlást,

-          a begyűlő nektár elhelyezését,

-          a méhek mindenkori szükséges tápanyag tartalékát,

A kaptár akkor jó, ha biztosítja:

-          könnyen kezelhetőséget,

-          a szükséges, időben történő felfejlődést,

-          fajtamézek termelését, kis mennyiség esetén is,

-          szermaradvány mentes méhészeti termékeket.

Amit tudunk, hogy egy jó eredményt elérő méhcsaládnak csúcsidőben legalább 60.000 munkássejtre, kb. 5000 heresejtre, egy munkásméhnek a kifejlődéséhez egy sejtnyi virágporra, a hereméhnek 2,7 sejtnyi virágporra van szüksége. A méhcsalád normális fejlődéséhez legalább 1,5 kg méztartaléknak kell lennie!
 Egy dm2 lép mindkét oldalán 800-820 munkássejt, ugyanekkora területen kb. 530 heresejt található. Egy kilogramm méz helyszükséglete kb. 5 dm2 és számolnunk kell még a kereten belüli léphiánnyal is, ez kaptáronként akár 10-11 dm2 is lehet. Így a lépterület szükséglete csúcsidőben:

-          munkásfiasítás részére                                 60000 munkás sejt                                 75,0  dm2

-          herefiasítás részére                                        5000   heresejt                                        9,5 dm2

-          virágporkészlet                                             15000   munkás  sejt                              19,0 dm2

-          méztartalék                                                     5000      „                                                 6,3 dm2

-          léphiány        ( a fészek keretein belül)                                                                         10,5 dm2

                                                                          Összesen:                                           120,3 dm2.

Ezt az ismert keretméretek közül a 10 léppel  készült Dadant-Blatt (47X30 cm), valamint a szintén 10 lépes az un. „Egységes” (42x32,5 cm) tud teljesíteni. A Hunor keretméretű kaptárok akkor, ha 12 kerettel vannak építve!

Ez a nyári szükséglet! Azonban nem elhanyagolható a szükségletek között a telelési nyugalom sem, az un. lefagyás! Ezzel a kaptártervezők  és a gyakorló méhészek sem igazán számolnak.
(Volt módom szinte valamennyi  keretmérettel dolgoznom, a télen elpusztult, lefagyott  méhek mennyisége a Nagyboconádi kerettel  a legkevesebb és a legtöbb a Fél-boconádi és a Hunor, vagy ennél alacsonyabb mérettel volt.) A betelelést akkor tekintjük eredményesnek, amennyiben legalább hét léputcát takarnak a méhek, és a keret vállszélességét 35 mm-nek alakítjuk ki, ha a közel gömbformát tekintjük elfogadottnak, akkor széltében és mélységében a telelő fürt kb. 24,5 cm lesz. Ha efölött az elengedhetetlen téli eleség (méz és méhkenyér!) lépszükségletét átgondoljuk, ebben az esetben legalább 32 cm magasságú lépet kell alkalmaznunk! Könnyű belátni, hogy ennek a „Nagyboconádi” (42x36 cm) és az „Egységes”(42x32,5 cm) keretmérete felel meg! Amiért az utóbbit választottam, az azért történt, mert már repce-, valamint akácgyűjtés idején kb. 1,5 kg méz van csak a fészekben! A kísérleti kaptár méztere un. fél-boconádi fiókokkal (jelenleg átlagosan 2,5 fiók/ kaptár) került megépítésre.

A kaptárról Örösi Pál Zoltán a következőt mondja: „A kaptár legyen egyszerű, szilárd, tartós, meleg, pontos és szerkezetéhez képest olcsó.” Ehhez kell a mai ismereteinkkel megalkotni a jövő szabványos kaptárját, minden erővel és pénzzel támogatni annak gyors elterjedését, hogy a szükséges méhészeti háttéripar ki tudjon alakulni és életképes tudjon lenni! (Bővebben a Méhészet 2016. 02. 28. oldalán: VI. Parancsolat: Szabványosíts!)

Ami a jelenkor alapvető szükséglete, hogy a rakodó  kaptárból  május, júniusban legyünk képesek a méhek durva zavarása nélkül az atkás herelépeket eltávolítani. Fontos ez? De még mennyire! Ez az az időszak, amikor az atkafertőzöttség kezd  eluralkodni a kaptárokban és ez az időszak, amikor a méhész nem szívesen mozdítja meg a kaptár alkatrészeit, hiszen erőteljes nektárhordásra számíthat.

Olyan megoldásra van szükségünk, amely a méztéri fiókok elmozdítása nélkül teszi lehetővé a nem feltétlenül szükséges, már lefedett herefiasítás eltávolítását. Nem kell  részletesen elmondanom, hogy a jelenlegi ismereteink szerint   a fiasításban élő atka nőstények több mint  50 %-a  a hosszabb időn át fejlődő herefiasításban található és egy sejtre vetítve  három életképes, bepárzott nőstényatka kel ki, innen tovább fertőzve  a méhállományt.                                                                                                                                                                        

Egy lehetséges megoldást megmutatok, amivel néhány perces időráfordítással  felezni lehet az atkaterhelést mindaddig, amíg a kaptárban lévő építőkeretben fiasítás található. Szeretném megemlíteni, hogy az un. meleg-építményű kaptároknál nem, a hátsó kezelésű, valamint a fekvő kaptároknál ez a megoldás felesleges!
A következő alkalomkor fényképes megmutatást tervezek ok-okozati összefüggések feltárásával!
Íme a végeredmény első változata!

 A képen az egységes keretméretű  rakodókaptár fészek és fölötte egy méztéri fiók látható. A figyelmes szemlélő fel tudja fedezni az un. "falc"-ot , ami a pontos visszahelyezést biztosítja. A  mozgatható kaptárlap fektetve  látható. Ennél egy sokkal jobb megoldás lehet az un. zongorapántos  rögzítés, ebben az esetben csak ki kell hajlítani az oldallapot a herelép eltávolítása érdekében!