Együtt, közösen a jobb „méhészjövő” -ért!

     A második világháborúban Magyarország méhállományának nagy része, méhészeinek, kutatóinak jelentős hányada elpusztult, a helyreállítás  erőteljes intézkedéseket követelt. Az időközben  kialakult  gazdasági gyakorlat a hagyományos piacgazdasági módszerektől lényegesen eltért, és ez az eltérés szinte kisöpörhetetlenül égett bele a méhésztudatba. Megszoktuk, hogy a méz, és majdnem kizárólag a méz értékesítése gond nélkül történik, hiszen végtelenül kényelmes megoldás volt még a múlt század nyolcvanas éveiben is, a felvásárlók gyakorlata, miszerint már az akácerdőből  elszállították azonnali kifizetés után a kipörgetett mézet. Erre az időre esik a mondás:” a méhészetből megélni nem lehet, csak meggazdagodni!”.  Ez az időszak a felelős azért, hogy  az ágazat megmaradt a korábbi gyarmati jellegű,  szinte kizárólag  nyersanyagtermelő tevékenysége mellett.

      Gondjaink taglalása közben egyre többször vetődik fel, hogy a méhészet válságban van. Ha nem is beszélhetünk a szó tudományos értelmében  válságról, annak  jelenségei fellelhetők különböző mértékben ha az ok-okozati összefüggéseket vizsgáljuk.  Ezek  nem mostaniak, hanem sokkal  régebbről és mélyebbről erednek.

A okokat igazából a méhésztársadalom:

       -  önértékelési gyakorlatának hiányában,

       -  a  jelenlegi szervezeti kialakításban,

       -  a magyar társadalmon belül elfoglalt helyében kell keresni.

A méhészkedés szereplőinek önértékelő tevékenységét rövid időn belül el kell végezni a továbbfejlődés érdekében,  választ kell adni a  felmerült sok-sok kérdésre, többek között:

        -  továbbra is a méz  termelése lesz a tevékenységünk fő iránya?

 -  megmaradunk-e a gyarmati jellegű, hordós értékesítésű  nyersanyagtermelés mellett?

 -  ezután is a méz élelmiszer jellege lesz a meghatározó?

        -  akarunk, tudunk más méhészeti terméket is előállítani kiváló minőségben?

      -  akarunk-e szermaradványtól mentes méhészeti terméket a piacon, ennek érdekében              képesek leszünk-e megváltoztatni a jelenlegi gyakorlatot a kártevők elleni küzdelemben?

         -  képesek leszünk-e valódi tanulásra, rendszeres képzésre?

         -  a gazdaságosság növelése érdekében szabványos eszközöket használni?

 - a jó gazda  figyelmével tisztelni méhünk méltóságát,  tenni védelme és fennmaradása érdekében?                

 (számtalan kérdés felmerül a továbbiakban is.)

                                                                       

                                                                                                                              (folytatás következik)