Anti-Erlich!

A méhészet nélkülözhetetlen ágazat!

A magyarországi magyar lelkületbe úgy látszik kidolgozhatatlanul beégett a reményvesztettség, a mindent sötét színben látó, rosszat váró világszemlélet. Ez jellemzi a méhész szaklapokban megjelenő, a gyakorló méhészek írásait szinte teljes mértékben.  A problémafelvetéséig még csak el-eljutunk jól, rosszul, de tovább? A szakma fejlődését csak úgy lehet biztosítani, ha a MIÉRT megválaszolása után a HOGYAN-t is ismerjük.

Egy ilyen, ha jól érzem jogos indulatoktól sem mentes írás ( Méhészet 2018. augusztus. 20-21  old.) jelent meg az agrárminiszteri riport után, mentségére legyen talán mondva, hogy „előbb íródott”, és természetesen biztos vagyok benne, a szerző valós gondjait taglalja.  Dr. Erlich Ferenccel és a hozzá hasonlóan gondolkodókkal minél előbb le kellene ülnünk, átbeszélni a közös gondjainkat, mert ezek az egész ágazatot feszítik.

Tisztáznunk kell, hogy ma a XXI. század tizennyolcadik évében a piacgazdaság, a kereslet-kínálat törvényei szabályozzák a vállalkozások működését, így a méhészeti vállalkozásokét is. Furcsa gondolat mindjárt az elején, idézem: ” A jobb minőségű, vegyszermentes méz termelésében akkor lennénk igazán érdekeltek, ha a minőséget jobban megfizetnék és a haszonból…”. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az új-zélandi mézfajtákat, lásd: Manuka méz, mert vegyszermentesek, jobban megfizetik, az is igaz, ha jól tudom, hogy nem a mézeskalács egyik alkatrészeként, hanem gyógyításra használják!

Barátaim! Az első lépést az eladó, azaz a méhész tegye meg! Hadd mondjam el, hogy a környező országokban, Szlovéniában, Szlovákiában, nagyrészt Romániában is elterjedt a méhész általi mézkiszerelés. Csakhogy ők még tudják azt is, hogy a méhek más gyógyító hatású dolgokat, virágport, propoliszt, méhpempőt, méhmérget is képesek előállítani és ezt ők kihasználják, forgalmazzák is! Erdélyben a magyarlakta területeken gyakorta találkozunk kitelepült méhésszel, vagy hozzátartozójával, akik mézen kívül gyógynövények felhasználásával gyógyító hatású terméket is árulnak!

A haszonról: vajon melyik méhésztárs számította ki, hogy egy kilogramm méz előállítása hány forintba, netán euróba kerül, végeztünk-e számítást a termékösszetételünk ÁKFN szerkezetét illetően? A fenét! (az Ár-Költség-Fedezet-Nyereség összefüggéseiről cikk jelent meg a Méhészet 2013.11-i, valamint 2014. 05-i számában)

Dr. Erlich által felvetett gondolatok négy megoldási csoportba sorolhatók: (önkényesen a gondolatjeleket sorszámmal láttam el, hogy a beazonosítás egyszerűbb legyen!)

-          méhész által, (1,2,3,4,7,9,10,11,12,13,14,17,19,21. gondolatjel)

-          hivatal, politika,(1,7,8,16,18,20,)

-          társadalmi (közösségi),(3,8,11,14,)

-          éghajlatváltozás.(5,6,)

A negyedik csoport az, amit csak magyarországi méhészek nehezen tudunk alapjaiban megváltoztatni, ahhoz tudatot, ne adj isten fejeket kéne cserélni.  A többi rajtunk múlik! Senki sem fogja helyettünk megoldani a felmerülő gondokat, a politika csak akkor, ha ráébresztjük arra, ami a feladata!  Vagy képesek leszünk előre látni és gondolkodni, vagy marad a „hulljon a férgese.”

„Végezetül két költői kérdés a magyar méhészekhez:” Ahogy én most látom, nincs szükség „kiváló” minőségű mézjavítóra a világban, nevezetesen a magyar mézre. Ne áltassuk magunkat, ez nem old meg semmit, inkább gondolkodjunk a méhészeti termékek egyébirányú felhasználásáról és értékesítéséről! (Néhány gondolat leírásra került a Méhészet 1985. decemberi számában.)
 Kis hazánkban több száz féle kapszula van forgalomba gyógyhatású stb. készítményként, de egyben sem találok méhészeti terméket!

Most én kérdezem, mikor emelte fel szavát a magyarországi méhészek érdekében az a szervezet, amelybe kötelezően behajtottak bennünket? A léalma beszállítói miatt tudnak a „magosjakabék” néhány szót szólni, érettünk vajon mikor? Akkor, ha a legközelebbi szavazásnál egy emberként otthon maradunk és elfelejtjük, hogy ez a szervezet egyáltalán létezik!

Számtalanszor hivatkoztam nemesszegi  Nemesszeghy Kálmán cukrász- és méhészmester 1906-ban megjelent könyvére, melyben a méhészmesterség hibájaként a nem egységesített gyakorlatot emlegeti, a friss tudományos munkák közül több százat lehetne felsorolni, de álljon itt Nagy István doktori disszertációjából egy rövid idézet: ”Magyarországon nem alakult ki egy egységes méhészeti technológia. Pedig ez lenne az alapja az azt kiszolgáló fejlett technikának”. ….” Mindenki másként csinálja, irányzat dominál”.

 A valódi gond itt van! A Méhészet tíz, egymást követő számban leközölte a méhész „Tízparancsolatot”, vajon olvasta –e valaki?  Megvitattuk? Dehogy! Lehet, ha a barázdabillegető szexuális életéről értekeznénk, az is váltana ki ekkora visszhangot!