A kaptárkérdésről III.

 

Manapság sokat vitatkoztam  a magyarországi kaptárhelyzetről, hiszen egy hónapja még azzal hitegettek minket, hogy jelentősen emelkedik a méhészeti támogatás összege. Ezért szorgalmaztam többek között, elsősorban a kezdő, ne adj'isten  pályázatot nyert fiatal méhészek részére az új kaptárak vásárlásához a támogatás megítélését. A legtöbb esetben a gyakorló méhész azzal ellenérvelt, hogy nem fogja a meglévő kaptárrendszerét  az én kedvemért leváltani. (Csak megjegyezném, velünk, "öreg" méhészekkel még rendre azt tanították, hogy méhészkedni szalmavékában is lehet. Lehet, persze, de hogyan?)

Az itt megmutatott  kaptár kísértetiesen hasonlít az un. "tamási kaptárra", azzal a különbséggel, ami látszik is rajta! A fészek természetesen 10 db. 42x32,5 cm-es keretet  fogad be, ebből egy az építőkeret! Tehát a kaptár egy fészekfiókból és három un. félboconádi méztéri fiókból áll, tartozékként vizsgálófenékkel, menekülőtérrel, sapkatetővel!
Itt kell egy kis kitérőt tennem! Elég sokszor hallható, olvasható, hogy a rakodó kaptárak esetében "törvényszerű", hogy a fészek és a méztéri keretméretnek azonosnak kell lennie! Lehetne! Ha nem lenne az  atka és az ellene való védekezés nem azokkal a szerekkel történne, amivel ma és ha minden évvel fiatalabbak lennénk! Az átfüggesztés átka, hogy a szintetikus szerek hatásának leginkább kitett fészeklépek  rendre keverednek a méztéri lépekkel és így lehetetlen elkerülni a folyamatos szennyezést!
Részemre a döntést  jelentősen befolyásolta, hogy az átállást megelőzően az un. "alacsony keretes rakodókaptár"-ral dolgoztam, az összes egyéb eszköz ehhez volt  kialakítva.
A részletkérdések ismeretéhez javaslom alaposan kielemezni Dr. Vicze Ernő könyvét, ami "Az alacsony keretes rakodókaptár" címen jelent meg.                                                                                                                                                                                                       (folytatom)