Kaptárkérdésről IV.

A témáról való beszélgetések során többször felmerült a kérdés, hogy miért a fából  készült kaptárokat részesítem előnybe?  A válasz egyszerűnek tűnik:  bolygónk jelenlegi műanyag-szennyezettségét látva, ez az egyetlen természetes anyag, amelynek lebomlása tökéletes és nem szennyezi környezetünket!

"A legjobb kaptár az amit én csinálok!" Sokak szájából lehet hallani ezeket a szavakat. Igazából nem is érdemes vitatni, hiszen a beszélgetőpartnert az ellenkezőjéről szinte lehetetlen meggyőzni. A saját műhelyben elkészített kaptárok tulajdonképpen  mind egy-egy egyedi művészi alkotás. A lényeg, hogy egyedi! Még egy olyan nincs! Az igazság az, hogy nem is lehet, hiszen valamennyi egyenként készült, a kiegészítők, tartozékok csak ehhez a kaptárhoz készültek és másikhoz nem és nem véletlen, hogy a méhész szerszámos ládájának elengedhetetlen tartozéka a fűrész, a különféle csavarhúzó, kalapács és a tömítőanyagok garmadája.

    

Ha asztalos által készített kaptárról van szó, még több a baj! Sokszor az azonos műhelyből kikerülő kaptárok méretei sem egyformák, hiába  az  azonos típus megjelölés. (Fából készített kaptárokról van szó!) Ijesztő a táblák összeillesztésének hibái! Nem beszélve a tervszerűtlenül kialakított elemekről, ilyen a kijáró, annak zárása, a kaptárfenék, a -tető  kialakítása, az etetésre használatos eszközök, a propolisz gyűjtésre alkalmazott rács elhelyezése, a menekülőtér zárószitájának  illesztési gondjai, stb.
Ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a kaptárkészítés egy külön szakma, ezért érdemes lenne külön oktatni, ha máshogy nem, hát fakultatív módon.
Ha másképpen  nem megy az egyesületek hozzanak létre arra érdemes tagjaik részvételével fejlesztési  csapatot és a következő nemzedék részére kötelező ajánlatokat megfogalmazandó.
Ami ma a legfontosabb, az az atka (Varroa  destructor ) elleni küzdelem  jegyében a legjobb biológiai védekezést biztosító kaptár kialakítása.
Egy lehetséges kialakítást megmutatnék:    A képen az un. "egységes" keretméretű fészekfiók látszik!

Bútor-dübel

A képen jól kivehető  a kialakított un. "falc", ami  a beillesz-

tés után  az elmozdulás mentességet biztosítja. A levehető

alkatrész megmutatja az építőkeret állapotát,be kell-e  a-
vatkozni, vagy sem. Az építőkeret sok mindent elárul a 
család állapotáról különösen egy gyakorlott méhésznek. A biológiai atkagyérítés  ragyogó  lehetősége tárul fel  előttünk,  gyorsan  és a méhcsaládok jelentős zavarása nélkül.

Az elmozdítható kaptároldal ettől a megoldástól eltérően
pl. rögzíthető un. zongorapánttal is, talán úgy a kezelése egyszerűbb!       

Ha a herelépet már nem építik, abban az esetben esetleg a
hangyasavas készülékek elhelyezése és ellenőrzése is megoldható az építőkeret herelépe helyén!

Örösi Pál Zoltán Méhek között című könyvének 1957-es kiadása a 425. oldal 4. bekezdése foglalkozik az építtetőkeret hangulatjelző szerepével. Ez a méhészeti gyakorlatban jelentős! 

Azonban van  a mellékelt megoldásnak egy még jelentősebb szerepe: a rakodó kaptárok megbontása a kialakult propoliszréteg áttörésével jár, ezzel komoly zavart okozunk.  Aznapra a méhcsalád tevékenysége a zavar elhárítására irányul! Ha gyüjtés van, az arra a napra megszűnik! A javasolt kaptár kialakítása egészen minimálisra csökkenti ezt a terhelést!