Varroa elleni küzdelem alaproblémája!

Negyvenegy év! Ezer próbálkozás a Varroa destructor kiirtására. Nem sikerült és nem is sikerülhet mindaddig, amíg  a  méhésztársadalom, azaz te meg én és mi valamennyien  meg nem ismerjük  az atka valódi biológiáját!

 A legutóbbi (2019. Július.) méhészújság  legmagvasabb gondolata Dr. Dögei Imre figyelemfelhívó  sorai közül az utolsó: "De vajon mi lehet a tudomány tehetetlenségének hátterében?" Ami ez után következik, az igaz. Kár, hogy nem vitte tovább a gondolatot!

Röviden arról van szó, hogy az atka  biológiáját nem ismerjük, vagy nem tartjuk fontosnak!

(Biológia: élettudomány, az élőlények alaktani, funkcionális és fejlődéstani vizsgálata önmagukban és környezetükhöz, az egész  természethez viszonyítva)

Mert ez az atka más, mint a legtöbb kártevő, hiszen a legnagyobb kártételt, ellentétben a többiektől nem látható helyeken, azaz a lefedett  méhsejtekben okozza. Ezért egészen más védekezési gyakorlatot kell, vagy kellene követnünk. Olyant ami a lefedett sejtekben megakadályozza a nőstény egyedek peterakását, vagy oda való bejutását.

Vannak  megoldások, amelyek lehet, hogy macerások, de megvédhetnek bennünket a szermaradvánnyal való telítettségtől.

 Valószínű, hogy európai összefogással - pl. egy európai központi fejlesztő intézet létesítésével - lehetne csak ezt elérni és ehhez bizony szemlélet átalakításra volna szükség,  fő célként a szermaradványoktól való mentességet kitűzni valamennyi méhtermék esetében.