"Kaptárreformot(?)
Ilyen sem volt a Méhészet című szaklap megjelenése óta, hogy a főszerkesztő az első oldalon négy kiemelt témaként csak a "méhészjövő vita" rovatban felvetődött Buczkó Endre "szakíró" gondolatával foglalkozott. Ebből is látszik, hogy a felvetés nagyon fontos! Már réges-régen az, hiszen a korai kaptár- és kerettervezők nem most vezették be az általuk kigondolt keretméretekkel a rakodó kaptárakat.
Buczkó Endre is, és egy korábbi számban Dr. Tóth György is felemlíti az "EU-kompatibilis" kaptár és keretméret bevezetését. Felmerül a Dadant-Blatt, Zander, Langstrott, mint szinte világszerte elfogadott típusok lehetséges bevezetése, esetleg a magyar-Dadant is számításba jöhet. Szeretném megjegyezni, hogy szerintem valami vagy magyar, vagy Dadant.
A kaptártervezésnél hazánkban több szempontot szükséges figyelembe venni, erről írtam a "Kaptárkérdésről" című blogbejegyzésemben, nem ismétlem. De egyet feltétlenül hangsúlyozni kell:
a méhészeti termékekben fellelhető szermaradványokat rövid időn belül lehetőleg a legminimálisabb mértékre kell csökkenteni, ideális a semmi maradvány, ezt az egyenlőlépes rendszerekkel nem lehet megvalósítani! Továbbiakban figyelembe kell venni az ismert keretméreteknél a méhlegelő változását az elmúlt csupáncsak 50 éve, valamint a jövő évi kezdésre a telelés feltételeinek biztosítását!
Az Európában jelenleg uralkodó keretméreteket feltalálóik kb. 170 éve vezették be! 170 év, szinte változatlanul, ennyire merev a világ?
Csak néhányat: - Dzirzon 1853-ban,
- Langstroth 1852-ben,
- Zander 1870 körül
- Dadant 1854-ben.
Mi magyarok sem maradtunk le, Kövesdy Szarka Sándor 1843-ban írta le javasolt keretméretét.
Erről a kérdésről több cikket is írtam, pl.:2012. március, május, 2016. februárban. Mások is megtették elsősorban saját tapasztalataik, termelési eredményeik összehasonlítása, fekvő-, rakodókaptár elsődlegességének véleményezése kapcsán.
Úgy látom, hogy a főszerkesztő, a felelős szerkesztő nem ismeri saját lapjában megjelent ezzel kapcsolatos írásokat. Mit ad isten, ugyanebben a számban két oldallal odébb az NB-24-est dicsőítik.
Ami gond van ezzel a rovattal az az, hogy a gondok felvetésén, a nyavalygáson kívül a hogyanra nincs egyetlen felvetés se. Pedig ez a lényeg! Ha tudjuk, mit akarunk, azt MIÉRT, majd HOGYAN,valamint MIT, meg tudjuk oldani a feszítő kérdéseket! A felelősségünk ebben van.
Senki sem oldja meg helyettünk, még a méhészminiszter sem. Nem tudja még akkor sem ha esetleg akarná is.
Amire szeretném buzdítani, feltüzelni a méhésztársakat, hogy saját gondolatvilágunkra támaszkodva saját szükségleteinknek megfelelően határozzuk meg az irányt:
- országos szinten fel kell készíteni megyénként egy-egy szakembert a közösség körében
végzett feladat ismertetésre,
- megyénként részletes tématárgyalást kell lefolytatni, összegyűjtve a véleményeket,
- vélemények értékelése után a legjobb megoldásra javaslatot tenni
- szabványba foglalni a gyártáshoz szükséges adatokat. Stb,stb.
Sajnos erre a pénz jelenleg az OMME-nél van és csak úgy fog menni, ha kipréseljük belőle a felkészüléshez, a megvalósításhoz szükséges összegeket!
Zárásként:
- a rendelkezésre álló pénzből a szükséges kaptárcseréket támogatni kell,
- az új méhészetek létesítését csak a szabványosított rendszerrel szabad megengedni,
- a gyártásra minősített kaptárgyártó üzemeket kell felkészíteni, tevékenységüket ellenőrizni,
- folyamatosan a szükséges továbbfejlesztéseket el kell végezni, dokumentálni.
(Megjegyzés:a MIÉRT-HOGYAN-MIT egy hatékony, gyors problémamegoldó módszer.Alkalmazásához nem kell egyetemi végzettség!)
a méhészeti termékekben fellelhető szermaradványokat rövid időn belül lehetőleg a legminimálisabb mértékre kell csökkenteni, ideális a semmi maradvány, ezt az egyenlőlépes rendszerekkel nem lehet megvalósítani! Továbbiakban figyelembe kell venni az ismert keretméreteknél a méhlegelő változását az elmúlt csupáncsak 50 éve, valamint a jövő évi kezdésre a telelés feltételeinek biztosítását!
Az Európában jelenleg uralkodó keretméreteket feltalálóik kb. 170 éve vezették be! 170 év, szinte változatlanul, ennyire merev a világ?
Csak néhányat: - Dzirzon 1853-ban,
- Langstroth 1852-ben,
- Zander 1870 körül
- Dadant 1854-ben.
Mi magyarok sem maradtunk le, Kövesdy Szarka Sándor 1843-ban írta le javasolt keretméretét.
Erről a kérdésről több cikket is írtam, pl.:2012. március, május, 2016. februárban. Mások is megtették elsősorban saját tapasztalataik, termelési eredményeik összehasonlítása, fekvő-, rakodókaptár elsődlegességének véleményezése kapcsán.
Úgy látom, hogy a főszerkesztő, a felelős szerkesztő nem ismeri saját lapjában megjelent ezzel kapcsolatos írásokat. Mit ad isten, ugyanebben a számban két oldallal odébb az NB-24-est dicsőítik.
Ami gond van ezzel a rovattal az az, hogy a gondok felvetésén, a nyavalygáson kívül a hogyanra nincs egyetlen felvetés se. Pedig ez a lényeg! Ha tudjuk, mit akarunk, azt MIÉRT, majd HOGYAN,valamint MIT, meg tudjuk oldani a feszítő kérdéseket! A felelősségünk ebben van.
Senki sem oldja meg helyettünk, még a méhészminiszter sem. Nem tudja még akkor sem ha esetleg akarná is.
Amire szeretném buzdítani, feltüzelni a méhésztársakat, hogy saját gondolatvilágunkra támaszkodva saját szükségleteinknek megfelelően határozzuk meg az irányt:
- országos szinten fel kell készíteni megyénként egy-egy szakembert a közösség körében
végzett feladat ismertetésre,
- megyénként részletes tématárgyalást kell lefolytatni, összegyűjtve a véleményeket,
- vélemények értékelése után a legjobb megoldásra javaslatot tenni
- szabványba foglalni a gyártáshoz szükséges adatokat. Stb,stb.
Sajnos erre a pénz jelenleg az OMME-nél van és csak úgy fog menni, ha kipréseljük belőle a felkészüléshez, a megvalósításhoz szükséges összegeket!
Zárásként:
- a rendelkezésre álló pénzből a szükséges kaptárcseréket támogatni kell,
- az új méhészetek létesítését csak a szabványosított rendszerrel szabad megengedni,
- a gyártásra minősített kaptárgyártó üzemeket kell felkészíteni, tevékenységüket ellenőrizni,
- folyamatosan a szükséges továbbfejlesztéseket el kell végezni, dokumentálni.
(Megjegyzés:a MIÉRT-HOGYAN-MIT egy hatékony, gyors problémamegoldó módszer.Alkalmazásához nem kell egyetemi végzettség!)
Üdv
VálaszTörlésA reform jó lenne, de...
A fenti logikából kiindulva az említett "nyugati" keretméretek is elavultak hiszen azok is 170 évesek.
A külön keretméretnél macerás a rendszeres, tervszerű lépcsere amíg egyenlő lépesnél ilyen gond nincs vagy jóval kisebb.
A munkafolyamatok egyik legjobban hátráltató része a sok, tehát alacsony keret / mézkamra. Azokat nem csak legyártani, műlépezni kell hanem pergetéskor, kezeléskor kézbe fogni, pakolni, stb.
A magyarországi legelők szinte egyetlen eladható méze az akác.
-Jobban ki lehet-e használni azt egy szabvány mérettel mint egy magyarral?
Ha "szabványos" a kaptárrendszer itthon, akkor viszont nem kell itthon gyártókat képezni, mert a világ bármely pontjáról megvehető a felszerelés, sokszor olcsóbban és jobb minőségben.
Méh / család eladás:
-Csincsa Tibor is mondta, hogy ez lehetne az egyik kitörési pontja a méhészeknek: a nemzetközi kereskedelem. A Románoknál, Szerbiában szinte uralkodó a Dadant és a Langstroth. Mi a helyzet náluk? Ők exportálnak ezeken a kereteken méheket? Mert ha ez igaz enne, ők már régen ezt tennék.
Nehogy az legyen, hogy a szabványosítás után elárasztanak minket az "olcsó" családok a határon túlról és nem hogy Mo. nem nyer rajta de még az itthoni árakat is letöri majd a végén ott találja magát a ország hogy szabad az átjárás mint bármilyen más területen az Eu-ban.
Mert a szabad verseny és a szabványos keretméret ezt (is) jelenti...
Gazdálkodás:
-Sajnos nem a kaptárrendszer az itthoni méhészek legnagyobb gondja hanem a rossz hatékonyság. Nagyon kevesen tudják kiszámolni a tényleges nettó nyereségüket, különben régen felhagytak volna a bogarászással...
Kedves Méhésztárs!
TörlésIgazad van!
Remélem abban egyetértünk, hogy a második világháború befejezése óta sok minden megváltozott, többek között:
- a mezőgazdasági termékszerkezet, az állatállomány takarmányozása(hiányzik a mézelő bükköny, a vöröshere, stb)
- a kemikáliák térhódítása(hiányzik pl. a tisztesfű)
- erőteljesen tért hódított a repce, a napraforgó, később talán a mustár, a mézontófű,
- új kártevők jelentek meg, az atkafertőződéssel egyidejüleg a vírusfertőzések,
- a nosema apis mellett a nosema cerenae, stb.
- a tőkéstársadalom újkori térhódításával járó munkanélküliség megoldásának egyik lehetősége a méhészkedés
szokatlan arányú bővülése képzetlen próbálkozókkal,
- jelenkori munkaerőhiány megoldására az újkori méhészek visszavándorlása az iparba,
- a méhésztársadalom válsága ma mindennél sokkal erőteljesebb,
- a méhek társadalma mintegy harminc éve folyamatos pusztulással jelzi, hogy baj van a világban,
A méhek sorsa a mi sorsunk is!
Nem sorolom tovább!
Aki élethivatásnak választja a méhészetet, természetesnek tartaná, hogy abból tartaná el a családját, ahhoz pedig korszerű eszközrendszerre, technológiára, tudásanyagra van szükség. És egyfajta védelemre! Pl. Ausztria egyes tartományaiba tilos bevinni krajnai méhtől eltérő méhfajtákat!
A kaptárról: a magyar az magyar! Kialakítottuk az nálunk uralkodó keretméreteket. Ez van!
A hazai "monitoring" elemzések egyre növekvő szermaradvány szinteket jeleznek évről-évre! Ennek megoldása a védekezés módjának gyökeres megváltoztatása(szerves savak, illóolajok!), a herelépek időben történő eltávolítása(kevesebb védekezőszer), a fészeklépek átfüggesztésének megakadályozása.
Talán ezért kellene uralkodóvá tenni a rakodó kaptárakat, ezek bővítése szinte korlátlan.
Ami a sok keretet illeti, amíg fiatal vagy nincs a súllyal talán gondod, de ha megéred azt a kort(miért ne) amit én, bizony örülsz annak, ha a tele fiókot még meg tudod emelni!
A szabvány méret nem azt jelenti, hogy külföldi, az bizony magyar kell hogy legyen!(1944-ben megpróbálták kár, hogy nem élt tovább!)
Ha méheket exportálni kívánsz, így is úgy is abban a méretben kell leszállítani, amiben kérik.
Csak megjegyezni szeretném, hogy a magyar méztermés itthon is elfogy, ha pl. gyógyszernek el tudjuk fogadtatni, márpedig a méz inkább gyógyszer, mint alapvető élelmiszer és ha nincs elegendő méztermés, van még egyébb méhészeti termék!
Ami a gazdálkodást illeti szintén igaz! Csakhogy az eredménytelenség egyik okozója a jelenlegi kaptársokadalom.
Más: Vagy tíz éve, hogy az ismeretterjesztő előadások közé sikerült berakni a
-méhészetek nyereségelemzése,tervezése,
-a méhészetek árképzése című tanulmányokat.
A két előadásból az elsőt ez alatt egyszer, a másodikat egyszer sem igényelték az egyesületeket.
Ma az OMME már nem is tette be az ajánlott témák közé!
Barátaim! A méhészetet szakmává kell tenni!
Üdv: Németh Tibor
Nem a kaptár típusában látom a legfőbb problémát. Az megfelel a szabadverseny kívánalmainak. Lényeges -pozitiv -gondolata az itteni írásnak a hazai mézfogyasztásról írtak. Miért szállítjuk ki külföldre a jó magyar mézet? A hazai mézfogyasztásról kellene egy helyzetkép,átfogó elemzés,majd megoldási javaslatok.
Törlés