Átkozott nagy katyvasz......
Átkozott nagy katyvasz van a méhészeti ágazat helyzetéről nyilatkozók fejében, vagy a statisztikákban!
Az utóbbi tíz évben folyamatosan mintegy 20 000 méhészről adnak számot felelős embernek gondolt személyek. Most legutóbb is, az őszi méhészeti beharangozón is még, pedig a korábbiakban felduzzasztott létszám igencsak megcsappant, ugyancsak jelentősebb apadás van a méhcsaládok számában is. A különféle mézek nagybani, de kiskiszerelésű felvásárlási árai az utóbbi tíz évben nem változtak és ha igen, akkor csökkentek! Jogos a panaszáradat!
Ezek a jelek fel kell hogy hívják a figyelmet a meglévő válságra, aminek ha vége lesz, egy új szerkezet jön létre, néhányan, akik jól tudják felmérni saját és környezetük szükségleteit, lehetőségeit, a következő válságig eredményesen tudják művelni a méhészetet.
Elkéstünk! A korábbi gyakorlat olyan mélyen ivódott be gondolkodásunkba, hogy az elmúlt harminc év sem volt képes kitörölni azt. Persze, hogy nem, hiszen mérhetetlenül kényelmes volt a pörgetés után hordóban túladni a megtermelt mézen. Még a viszonylag gyakori, az időjárás okozta eredménytelenségek sem késztettek arra legtöbbünket, hogy felismerjük, az értékesítést egyenletesebbé kell tennünk, más lehetőségeket kell keresnünk, más piacokat kell megcélozni. Hogyan? Sokszor, mások is leírták, hogy a méhek nem csak mézet tudnak adni nekünk és a társadalomnak!
Figyelem a blog bejegyzésekre történő visszajelzéseket, ti. melyik gondolatot, hányan olvassák, ez jól mutatja a jelenlegi érdeklődést.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a napi, apró problémák, pl. az atka elleni küzdelem módozatai uralják gondolkodásunkat. Ez jellemző az egész országra is. Nézzük végig a különböző rendezvények előadóit, az előadások témáit. Mintha ez lenne a leginkább feszítő gond! Nem az eredménytelenség, a szakmává válás követelményei?
Valaki az OMME-ban kidobta a nyereségelemzés, az árképzés XXI. századi módszerét. Ja, hogy görögnek tűnik annak, aki végül is meghagyta a többi előadást, mi is az ÁK(Ny)F módszer. Pedig ez hazánkban 1971 óta ismert!
Ja, hogy nem igazán kell árat számolni, úgyis annyit adnak a mézünkért, amennyi akarnak! És mindaddig ez így is lesz, amíg meg nem tanulunk helyes, hibátlan árat, számvetést készíteni!
Ezek a jelek fel kell hogy hívják a figyelmet a meglévő válságra, aminek ha vége lesz, egy új szerkezet jön létre, néhányan, akik jól tudják felmérni saját és környezetük szükségleteit, lehetőségeit, a következő válságig eredményesen tudják művelni a méhészetet.
Elkéstünk! A korábbi gyakorlat olyan mélyen ivódott be gondolkodásunkba, hogy az elmúlt harminc év sem volt képes kitörölni azt. Persze, hogy nem, hiszen mérhetetlenül kényelmes volt a pörgetés után hordóban túladni a megtermelt mézen. Még a viszonylag gyakori, az időjárás okozta eredménytelenségek sem késztettek arra legtöbbünket, hogy felismerjük, az értékesítést egyenletesebbé kell tennünk, más lehetőségeket kell keresnünk, más piacokat kell megcélozni. Hogyan? Sokszor, mások is leírták, hogy a méhek nem csak mézet tudnak adni nekünk és a társadalomnak!
Figyelem a blog bejegyzésekre történő visszajelzéseket, ti. melyik gondolatot, hányan olvassák, ez jól mutatja a jelenlegi érdeklődést.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a napi, apró problémák, pl. az atka elleni küzdelem módozatai uralják gondolkodásunkat. Ez jellemző az egész országra is. Nézzük végig a különböző rendezvények előadóit, az előadások témáit. Mintha ez lenne a leginkább feszítő gond! Nem az eredménytelenség, a szakmává válás követelményei?
Valaki az OMME-ban kidobta a nyereségelemzés, az árképzés XXI. századi módszerét. Ja, hogy görögnek tűnik annak, aki végül is meghagyta a többi előadást, mi is az ÁK(Ny)F módszer. Pedig ez hazánkban 1971 óta ismert!
Ja, hogy nem igazán kell árat számolni, úgyis annyit adnak a mézünkért, amennyi akarnak! És mindaddig ez így is lesz, amíg meg nem tanulunk helyes, hibátlan árat, számvetést készíteni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése