Elfásult szereplők a méhészek? talán nem!

Egyre több különböző szintű  nyilatkozat lát napvilágot a méhészettel, az itt kialakult válsággal kapcsolatban. Majdnem mondom, az ismert dal kezdő soraival, hogy " késő bánat utánam a vízözön!" A legnagyobb baj, hogy olyan emberek mondják a magukét, akiknek a korábbi években lehetőségük is és ragyogó rálátásuk  is volt az ágazat tevékenységére.  A vezéregyesületté kikiáltott, OMME vezetői sokkal inkább a saját boldogulásukkal voltak elfoglalva, mint az ágazat gondjaival. Az évente összehívott un. országos vezetői, valamint a küldöttgyűlések a  döntéshozó testületek létszám-csökkentéssel voltak elfoglalva, mintsem számon kérték volna az ígéreteket, az el nem végzett vezetői munkát. A tagság meg szépen elfogadta eddig az egyesületeken belül a tájékoztatás teljes hiányát is, legfeljebb annyit kérdezett, mennyi lesz a mézár. 

A miniszter, aki korábban államtitkárként volt a vezetésben, mostanában legalább beszél, csak nem tesz! "Válságban az európai méhészet", "tizenhárom uniós tagállam állt be a magyar javaslat mögé". De jó lenne tudni, hogy azok vajon micsodák, vagy ez nincs ránk bízva? Úgy látszik, nincs!
De az un. "érdekvédelmi szervezet" sem tartja fontosnak tájékoztatni a méhészeket? nemcsak az egyesületi tagokat, valamennyiünket? Nem ám bizony!

Az  1308/2013/EU. rendelet többek között a piaci  zavarokkal szembeni intézkedésekről szól, és ebben nem szerepel a  méhészeti termékek köre. Itt lenne egyébként jelentős szerepe az itthoni tanácsadóknak, a minisztériumnak és az uniós magyar küldöttségnek amelyet a miniszter vezet!
 Ez is megérne egy óriásplakátot!

"élni nem fog az a nemzet, mint azon ember sem, kit nem  saját életereje tart fenn, hanem csak mások gyámolítása." Kossuth Lajosnak egy 171 évvel ezelőtti beszédéből idéztem. És ez érvényes a mi ágazatunkra is!