Túl korai tavasz áldásai! A lódarázsinvázió megelőzése....

2020. február 21-e 11 óra 56 perc, 11,4 oC  árnyékban!  Hétágra süt a nap, a méhek annak rendje módja szerint repülnek, gyönyörű látvány  a sárguló virágporcsomó a kosárkájukban. A korai tavasz kicsalta őket! Néhány méterrel odébb  egy rózsabokor, alig rügyezik! 

Kicsit elmélázva és meglepetten nézem a közeli rózsabokor alatti kis fölmozgást. Lódarázs! Lassan, mint aki részeg  bújik ki a kissé felmelegedett föld alól. 

Hát ez korán van, de ez van!

A méhész szaklapban gyakorta lehet látni  olyan fényképeket, amelyen egy-egy darázscsapdában több száz elpusztult rovar van, ami nagy valószínűséggel már jó pár méhet elkapott, hogy a darázsutódokat megfelelően tudja  táplálni.  Pedig mennyire egyszerűbb lenne  legalább a méhészeknek alaposan  megismerni a darazsak életét és  időben védekezni az elszaporodásuk ellen.Tehát már megkezdődött! Lassan egyre többen kerülnek ki a téli rejtekhelyről, megkezdik a későbbi darázsfészek helyének a keresését és táplálék után néznek. Amit tudunk róluk, hogy ezek  valamennyien bepárzott, a következő évadra elegendő hímivarsejttel ellátott nőstények. Nagyok! Három és fél, négy centiméter hosszúak. Ha sikerül néhányat csapdába csalni, akkor biztosak lehetünk abban, hogy annyival kevesebb lódarázsfészek és annyiszor kb. nyolcszázzal kevesebb lódarázs lesz a közelünkben. 

Az első csapdák lehetőleg tartalmazzanak édesítő anyagot, cukrot, vagy édes szörpöt,  mert erre van szükségük, később fontosabb a rovartáplálék!