Mielőtt végleg késő!

  Fel kell  ébrednünk! És túlzás nélkül mondom, nemcsak a méhészeknek, de az egész társadalomnak, ha a kölcsönkapott országunk területét, erdeit, szántóföldjeit, kertjeit  használhatóan vissza akarjuk adni jogos tulajdonosuknak az unokáinknak! Tudom, sokan nem hiszik el, hogy a méhészek gondozásában élő, igencsak apró rovarok, a méhek  esetleges hiánya világméretű katasztrófát lesz képes okozni az élelmiszer-termelésben. Pedig ez igaz! Tulajdonképpen erről itt nem is kellene gondolatot cserélni, hiszen akik olvassák méhészkednek, valamennyien eléggé szoros kapcsolatban állnak az egyébként nem túl nagy megbecsülésben részesülő méhekkel.

  Számtalanszor felvetődött a szaksajtóban, hogy a borászok, a cukrászok, azon belül is a fagylalt- készítők stb., jobb helyzetben vannak mint a méhészek, én ezt természetesnek tartom. Az ok-okozati összefüggéseket vizsgálva mindkét felemlített terület eléggé szigorú, alapos oktatást kap a szakma megismerése és gyakorlása terén.( Azért azt se felejtsük el, hogy a fogyasztás indítéka is más alapokon nyugszik!) Maradjunk a szőlőtermelőknél és a borászoknál, nekik  jól felépített iskolarendszerük van a szakmunkás képzéstől a mérnökképzésig. Érdemes végiggondolni a Miértet! A bor élvezeti cikk, a méz, a virágpor, a propolisz, a méhpempő, a méhkenyér belefér ebbe a kategóriába? Dehogy! A méhészeti termékek, azon kívül, hogy a méz sokáig szinte az egyetlen természetes  édesítőszer volt,  egyúttal a többiekkel  együtt inkább a gyógyászat terén jeleskedhettek. Meg is tették, mindaddig, amíg a magát "modernnek" gondoló ember  mesterséges úton ezt le nem rombolta. 

   Amíg  a Föld népessége nem haladta meg a 3,5 - 4 milliárdnyi lélekszámot, addig tulajdonképpen nem okozott a növények megporzása különösebb gondot, mert a népesség enyhébb növekedésével a méhészetek fejlődése, a méhállományok ember általi szaporítása lépést tudott tartani a szükségletekkel. Mi a helyzet ma? Gondoljuk csak végig, míg a házi méhen kívüli megporzók néhány száz  évvel ezelőtt  természetes úton szaporodtak vagy  pusztultak, ma az okos ember  válogatás nélkül pusztítja őket és sokszor láthatatlanul a háziméhet is. 

  Egyre romlik hazánkban is a méhészetek, a méhészkedés társadalmi megbecsülése! Míg a fentebb említett, az egészségre mértéktelenül fogyasztva kártékony hatással működő szakma társadalmi megbecsülése csak a képzést tekintve elsőrendű, addig  a méhészek képzése, társadalmi megbecsülése  a futottak még kategóriába tartozik. Talán kivétel az Állatorvostudományi Egyetem ahol néhány éve méhegészségügyi szakállatorvosokat képeznek, a SZIE.-en Gödöllőn másoddiplomaként egyetemi szintű méhészdiplomát szerezhetnek  az érdeklődők.

Hiányzik a valódi alapképzés! A most megszűnő OKJ-s képzés szörnyen gyenge  ismeretekhez juttatta az oda járókat. Részükre szerintem csak a "papír"  megszerzése volt a fontos! A szakma fejlődése szempontjából elengedhetetlen az időben elkezdett nappali tagozatos szakmunkás-, a technikusképzés és a szervezett egyetemi képzés.  Hogy nem lesz mindenkiből hivatásos méhész? Ez aligha baj, ha a szükséges ismereteket megszerezte,  legalább több lesz a méheket és a beporzó rovarokat ismerő, becsülő ember!

  Felelősek vagyunk a következő nemzedék sorsáért, jövőjéért, ezért az egyesületi tagoknak, a vezetésnek és az országos politikának már most készülni kell a 15 - 20 év múlva a globális felmelegedés következtében bekövetkező eseményekre, ha nem teszi, mérhetetlen bűnt követ el a következő hazai nemzedékkel és nagyképűség nélkül mondom: az emberiséggel szemben is.