Saját érdekünkben!

   Pokolba a vírussal, be vagyunk  szorítva a négy fal közé! De talán jó is egy kicsinyég, több időnk lesz a  gondolkodásra, így kerültem  időnap előtt a számítógép közelébe. Ismét előszedtem a  Méhészet "Méhészjövő" rovatát végigolvasva a miniszteri riport utáni méhész visszajelzéseket. Nem tévedtem, a  cikkírók legtöbbje a panaszáradaton kívül nem sokról beszél, nekem leginkább tetszett az újság 2018. évfolyama augusztusi szám 20. oldalán közölt észrevétel. Az erre való, szinte azonnali visszajelzést nem közölte le az akkori főszerkesztő. Itt a blogban Anti-Erlich címen már lehoztuk, nem ismétlem meg!  Elég részletesen  taglaltuk  a méhész feladatát a válság  elhárításáról, a szervezeti felépítés korszerűsítését a jövőbeni válságok kiküszöbölése, legalábbis enyhítése érdekében. Most a hatóságok feladatáról valamennyit!

  Kezdetben nem, de ma már egyértelműen látszik, hogy a méhészeti ágazatot érő természeti és gazdasági körülmények  alig különböznek a mezőgazdaság más ágazatait érő hatásoktól. Hazánk már 16 éve tagja az EU-nak, sem az érdekvédelmi tevékenységgel megbízott egyesületi vezetés, sem a hivatal- bármilyen színű is legyen- nem ismerte fel az ágazatot segítő lépések szükségességét, azokat amelyek egy-egy  válságjelenséget elsimítani lettek volna hivatottak.

A belépésre való felkészülés időszakában a méhészeti ágazat jövőjével kapcsolatban jómagam is  rendkívüli derűlátó voltam mondván, hogy a középeurópai országok méhészei által piacra juttatott mézmennyiséggel sem tudja az EU. a szükségleteit kielégíteni. Akkor az EU. célja az volt, hogy a mezőgazdasággal foglakozó, elaprózott területi, létszámbeli szereplőket egyre nagyobb vállalkozások keretei között működtesse. Erre épült az un. KAP. Mire a magyar belépés megtörtént, a helyzet a munkanélküliség  terén jelentősen megváltozott, itthoni cél a munkanélküliek számának csökkentése lett. Az eredmény ismert, a helyzet elemzésével senki sem foglalkozott! A globalizáció, a méz hamisítása, az ellene való gyenge hatású  védekezés aztán mindent felborított. Nem beszélve a változékony időjárási tényezők mindent megbolondító hatásáról.

  A hivatalok még ma sem úgy nézik az ágazatot, mint más, nekünk számottevően semmit sem jelentő EU-s ágazatot. Csak azt kérem most tőled, érdekelt méhésztárs, hogy olvasd el a  1308/2013/EU. rendeletet, majd a 1238/2016.EU, majd a 1240/2016/EU rendeletet, ahol az állam lehetőségeit a piaci egyensúly megteremtése, az árak stabilitásának biztosításának lehetőségeit taglalják. Vagy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mi méhészek és az állam karöltve megteremtsük az un.  Kárenyhítési alapot. Ezek lennének az igazi érdekvédelem szereplői!   (ez utóbbinál  egy dolgot át kell hidalni, a kárenyhítési alap eredetileg a saját, vagy bérelt földterületeken gazdálkodók megsegítésére jött létre.  Egy gondolatot azonban, ha elfogadjuk, hogy a méhek  valamennyi  szereplő növényét megporozzák!?)

  Méhésztárs,  a valódi, hosszútávú érdekvédelemhez tartozik a

-kárenyhítési alap létrehozása,

-az állami intervenció,

-bérraktározás,

-magántárolás, 

-az iskolaméz(!) rendszeresítése az országban, ezért kell dolgoznunk, mert most már kevés az idő!

Az iskolaméz  forgalmazását  már  régen meg lehetett volna kezdeni az egész országban! A magyarországi mézletöltő üzemek képesek  az exportált méznél jóval nagyobb mennyiséget is kiszerelni. Ennek egyetlen, nagyon fontos követelménye van a mi szempontunkból, a mézet kizárólag a valódi termelőtől szabadjon csak vásárolni. Korábbi próbálkozásaink során azt kellett tapasztalnunk, hogy vesznek az élelmezésről gondoskodó szakemberek mézet a gyerekeknek, de azt aztán ki tudja honnan  származik!