Kinek az érdeke?

 A korábbi írások egyike-másika már  jogszabály megnevezése révén feltárta  a méhészetnek a piaci  egyensúly megbomlásának helyrehozatalára  meghozandó állami piaci intézkedések féleségeit. Ezek szükségessége  úgy hallottam, fel is vetődött döntéshozói körökben. A visszajelzés átkozottul  hamis, ha igaz! Az érv, amivel lehet, hogy leradírozták a témát a következő: mit szólnak a mi felvásárlóink- talán a kereskedő szó hangzott el- ha az állam beavatkozik. Ha igaz, ezt olyan emberek mondták, akik azért kapják a fizetésüket, hogy segítsék a méhészkedőket.!

Nem a kereskedőket! Úgy látszik, hogy elfelejtjük, hogy a felvásárlónak  nem az az érdeke, hogy ráfizessen az üzletre, hanem az, hogy a lehető legalacsonyabb áron szerezze meg a  piacon forgó terméket és a lehető legmagasabb áron adja tovább, azaz adja el! És az, hogy milyen árak alakulnak ki nevezetesen a mézpiacon, azon múlik, hogy mennyi eladatlan árú van a piacon. Pontosítok! nem az, hogy mennyit pörgettünk! Nem olyan rég volt , hogy 3000,-forintot kínáltak egy kilogramm akácmézért, de eladni való nem volt valójában egy deka sem. A mostani esztendő ismét  ezt bizonyítja! Jön még kutyára dér! mondja a magyar közmondás és akkor következik be a valódi összeomlás, hiszen úgy látszik, nem vagyunk képesek csak méztermelésben gondolkodni és hordós értékesítésben. Ja , hogy kényelmes, igaz, de nem lehet belőle tisztességes úton megélni!

Az hogy a méz nem került be az intervencióval védett termékek közé könnyen érthető! Nincs túltermelés (2000-2002 közötti időszakról van szó!), tehát ebből következik, hogy értékesítési gondok nem lehetnek.Így a méhészeti termékek az ún. "Ágazatspecifikus támogatási rendszerek" közé kerültek be, ahol lehetőség van válságmegelőzési és kockázatkezelési intézkedésekre. Na ezek azok amik nem történtek meg. Valószínű azért, mert akinek kezdeményezni kellet volna, nem értette meg a piaci jelzésekből, hogy a lejtő felé csúszunk. A méhészeti ágazat válságjelei már mintegy 5-6 éve jelzéseket adtak. 2017-ben több cikkben foglalkoztam magam is  a válság fenyegetésével. Ami történt azt a Méhészetben nyomon lehet követni: egyetlen egy sem jelen meg belőlük. Az első, kissé megfésült cikket a Vadas Gábor újságja hozta le 2017 májusában. Na erről ennyit!

Ki a fészkes gondolta volna , hogy megérjük azt, hogy a  szükségleteinek felét sem megtermelő EU-ban elő fog fordulni, hogy raktáron marad a mézünk, vagy hogy a világpiaci ár felét sem hajlandó a felvásárló érte kínálni, hiszen a piacon jóval olcsóbban is hozzá tud jutni. És a kormányzat térdet-fejet hajt előtte.

Persze nekünk kellene kiverni, kierőszakolni néhány megmozdulással, figyelemfelhívással, de valódi indokkal alátámasztva, de nem úgy ahogy eddig történt!. Valahogy úgy. mint a gabonatermesztők, állattenyésztők  az EU-s belépésünk után hamarosan.

Mert mit is kaptak! Az állami intervenció kiterjedt:-búza, durumbúza,árpa,kukorica,

                                                                                  -rízs,

                                                                                  -marha,- borjúhús,

                                                                                  -vaj,

                                                                                  -sovány tejpor termelőinek megsegítésére, ha                                                                                                szükséges.     

                    A magántárolás intézménye kiterjedt: - fehér cukor,

                                                                                   - olivaolaj,

                                                                                    -marhahús, sertéshús,juh és kecskehús,

                                                                                    -vaj, sajt,sovány tejpor,

                                                                                    -lenrost!

A jogszabály:1308/2013/EU rendelet!

Na ennyit! a méhészeti termékeket kiütötte a lenrost! Pedig azóta, hogy először jogszabályba foglalták, már legalább kettő, netán három pü-i ciklus is lejárt. És ide tartozik, ha most nagy erővel  keresztül tudjuk vinni , hogy  legalább a sovány tejporral azonos  kategóriába kerüljenek a méhészeti termékek, akkor is csak a 2027-től kezdődő ciklusba kerülhet be, ehhez legalább három-négy év előkészítés szükségeltetik, a döntések ijesztően lassan születnek meg az EU-ban.

Az un. globális összeomlás vészesen közelget! A jelenlegi, kizárólag csak mézértékesítésre alapozott méhészkedés már soha nem lesz  rentábilis és ha valaki mégis erre adja a fejét, a tevékenységet máshonnan kell finanszírozni. Európából Ukrajna, Dél-Amerikából Argentína, Brazilia, Afrikából Etiópia és még sorolhatnám. Gondolnád, hogy Etiópia ma már 50 000 tonnánál akár többet is  piacra tud dobni mézből? És kizárni nem lehet, -nem tudja senki,- a világpiaci mozgásokból!

Tehát vagy felhagyunk a méhészkedéssel,vagy elkezdünk gondolkodni a megoldáson. Igaz,  a Méhészet szerkesztői nem tudják elképzelni, hogy Magyarországon is élnek gondolkodó és ötletdús emberek. Nekik ott van a Kanadában élő mindent megmondó, Csincsa Tibor. Aki úgy egyébként valóban egy gondolkodó ember és nem beszél bolondságokat, de  a mindennapok  változásait csak késve, híradások révén ismeri. 

A magyar méhészet gondjait  bajait, meggyőződésem csak nekünk lesz lehetőségünk megoldani! A MIÉRTet már tudjuk, most a HOGYANt kell formába önteni. Ha kell, ne várjuk meg az"érdekképviselet" vezetését, mert az egyenlőre úgy viselkedik, mint a kölyökmacska, csak körbe-körbe forog és alamizsnaosztáson töri a fejét, mint eddig mindig!

A méhészet válsága meg csak mélyül,mélyül!