CCD? Ismeretlen?

 Hetek óta "ég a telefonom",  különböző helyekről kapom a híreket  igazán nagy, 40-60 %-os méhpusztulásokról amelyek mostanában, november, december  egészen hűvös napjaiban következtek be. De úgy, hogy a kiürült kaptárakban alig maradt  elpusztult méh, hiányzik az anya, legtöbbjében nincs mintavételre alkalmas  fedett fiasítás sem! Az okokat keresve  alig tudunk előre haladni, egy dolog biztosnak látszik, az eddigi  jelzések szerint valamennyien  vándoroltak a nyáron napraforgóra. De ez sem egyértelmű! Nem minden vándorlásból visszatért méhállománynál van  méhpusztulás, sőt olyanról is tudunk, ahol az állomány egyik része, a többitől kissé távolabbi helyre telepítve a napraforgón,  ezt az időszakot veszteség nélkül vészelte át  eddig.

Az eddig beküldött minták közül néhánynál egyértelmű a Varroa destruktor kártétele, néhány más családnál a hasmenés egyértelmű jelei mutatkoznak, soknál azonban semmi sem jelzi a pusztulás okát. A visszajelzések főleg Dél-Magyarországi méhészetekre jellemzőek, nagyon nagy arányú a pusztulás, legtöbb állomány 45-60 %-a veszett eddig oda.   Mit lehet tenni?  

Rövid távon, szerintem azonnal:

-létre kell hozni egy, vagy több csapatot, amely felderíti a valós helyzetet - persze a mostani körülmények, a járvány adta lehetőségek között!

-az agráregyetemek un. laborkapacitásait figyelembe véve be kell vonni a munkába az arra alkalmas kutatókat az okok felderítésének érdekében,

-a felderített okok ismeretében a méhcsaládok megvédésének módozatait a lehetséges eszközökkel elterjeszteni a méhészek körében.

Távolabbi célok:

- növelni kell a méhészetek társadalmi elismerését azzal, hogy a méhészképzést a továbbiakban nappali tagozatos szintre kell emelni szakmunkás, technikus, mérnök és a méhészettel hivatásszerűen foglalkozó állatorvosok körében. Ami ebből még csírájában sincs meg az a legfontosabb, a szakmunkás és a technikus! Most is az un. felnőttképzés keretei között tervezik megvalósítani. Ebből megint csak "papírgyártás " születik, valós ismeretek nélkül!

Miért szükséges a változtatás? Mert ma már nem a méz előállítása a fő kérdés és feladat, hanem a beporzó rovarok, köztük a legnagyobb tömeget (létszámot) képviselő mézelő méh  életben tartása. Az emberiség életének biztonsága függ tőlük!

Ezt nagyon sokan nem értik, sajna, még a közülünk valók sem! Ezért nekünk kell az egyesületi szinten kierőszakolni a fentieket és még sok mindent  a fő cél biztosítása érdekében! Nincs már annyi időnk, mint volt 1906-ban nemesszegi Nemesszeghy Kálmán címzetes alkapitány, méhész és okleveles cukrászmesternek, aki akkor  szóvá tette  és hiányolta az egységes  kaptár, egységes méhészeti technológia hiányát.