Ne áltassuk magunkat!

 Az ezt megelőző bejegyzésben utaltam a  méz és más méhészeti termék gyógyhatásaira, amelyek évezredek alatt  már bizonyítottak, csakhogy a mai Magyarországon és lehet, hogy másutt is  nagyon nehéz  ezen a téren bármit is elérni. Mert  mi kell ahhoz, hogy egy ötletből gyógyszer legyen? A mai gyógyszergyártási gyakorlat szerint  sok száz szakember  legalább tíz évnyi munkája és ebből kifolyólag több százmilliónyi forint befektetése.  Ez a válságban lévő méhészet számára nem megoldás, amikor szinte azonnal kellene a szakma szereplőinek magasabb jövedelemhez jutni. Az eddigi gyakorlat nem segít, hiszen - már többször kitárgyaltuk - az un nagyfelvásárlók  szerelemből nem fognak többet fizetni a kipörgetett mézért. És mi van akkor, ha az időjárás nem kedvez? 

Vegyük a megszokott alapkérdést! 

A virágméz világpiaci ára 2018. decemberében 4,3 dollár, 2019. decemberében 3,7 dollár, 2020. decemberében 3,25 dollár volt, azaz folyamatosan csökkent. A jövőt illetően ez a lényeg!

A forintárfolyam ugyanakkor 285- Ft, 294, Ft és 295,- Ft volt! A hazai felvásárlási árakat ki-ki  értékelje saját maga! Egy példa: 2017-ben a virágméz ára 550-580,- Ft/ kg között mozgott, 2018. januárjában 650,- Ft/kg volt. Ezalatt egyre több  beszállító jelent meg Európa mézpiacán, amelyek évről évre növelik a  termelésüket. Az áraik  alacsonyabbak a magyar remélt áraknál! 

Ne áltassuk magunkat, Magyarország már nem lesz méz nagyhatalom! Ha  az ország szeretné megőrizni  a beporzó rovarok -méhek - mostani állományát, ahhoz  össztársadalmi összefogásra van szükség és vissza kell adni a méhészek társadalmi megbecsülését. Ehhez elsősorban jól képzett, valódi méhészekre van szükség, szükség van még a társadalom igényére a méhek iránt és szükség van a mindenkori politika szándékára a megbecsülést illetően. Mindenki tudja meg és értse meg, hogy a mi munkánk küldetés, amit teszünk, az egész világ jólétének szempontjából lényeges és fontos!

"A méhészjövőt az ágazaton belül kell formálni." mondta dr. Nagy István miniszter egy, a Méhészetnek adott interjújában és még a következőket:"a hagyományok felülvizsgálatával a tehetetlenségi nyomatéktól megszabadulva az ágazat jövőbeni céljait megfogalmazva a méhésztársadalomnak, azaz a teljes vertikumnak ki kell érlelnie a választott útirányt és meg kell tennie azon a szükséges lépéseket."

Hát tegyük meg! Az eddigi gyakorlat válsághoz vezetett!

Érdekes cikkre bukkantam a kolozsvári  kiadású Méhészeti Közlöny 1949. évi egyik számában. A vajasdi Sikó Gergely  "A méz áldásai" című cikkében  a mézet, mint élelmiszert kb. a terjedelem 1/10-ben,  "A méz gyógyszer" címen a terjedelem 1/2 -ben, aztán mint szépítőszert is megemlíti.

A Méhészet 1985. decemberi számában több cikk foglalkozik a  különféle méhészeti termékek gyógyhatásaival, egyike  Tóth György cikke  "A méz illékony alkotórészei és jelentőségük" címen a mikroorganizmus-ellenes hatásokról, amelyet ha jól értem igazi gyógyszerként  kezelhetnénk.