Valóban CCD?

 Folytatom a múltkori gondolatokat! Azt  le kell szögezni, hogy a megporzó rovarok hiánya csak Európában mintegy 20000, nem tévedés, húszezer növényfaj kipusztulását eredményezi. A mezőgazdaság a méhekkel kb. ötvenszer nagyobb hasznot hoz, mint nélkülük! Még egyszer: mézet lehet  külországokból beszerezni, ami folyamatosan meg is történik, ha vége lesz a járványnak de beporzó rovart, ha kipusztulnak, azt nem! 

A jövőt tervezve a méhészeknek nem szabad elfeledni, hogy az  uniós intézmények nem tudják kitiltani a külföldi mézet és egyéb méhészeti terméket, természetesen akkor, ha az a minőségi követelményeknek, uniós normáknak  megfelel. 

Tehát itt egy ördögi kör! A mézelő méh, amely a legnagyobb egyedszámban, mint beporzó van jelen a Földön, biztosan kipusztul ha nem vigyázunk rá és nem gondozzuk, ez a gondozás csak akkor valósul meg, ha a méhésznek  megéri foglalkozni vele és csak akkor éri meg foglalkozni vele, ha ebből a foglalkozásból hasznunk származik.....Ezt a problémát a méhésztársadalom egymaga nem képes megoldani! Ehhez egy felvilágosult  közösségre is szükség van, amelyik felismeri a beporzók szükségességét és tesz is fennmaradásuk érdekében. Ennek a társadalomnak szerves  része a mindenkori hatalom is, amely ugyan egyszer-egyszer felismeri a méhészek szükségességét, pláne választások közeledtével! Aztán  ahogy eszébe jutott, úgy el is felejti! Emlékezzünk csak az un. "akáckoalícióra"! lett belőle valami hasznunk? Lett a fenét!

A  mostani méhpusztulásoknak van egy  furcsa jellemzője, a családok, legalábbis a méhész elmondása szerint rendben beteleltek, mégis a novemberi, decemberi ellenőrzések azt  mutatták, hogy a kaptárak teljesen kiürültek, mintavételre alkalmas mennyiségű méh sem, de anya sem maradt.  Az okot csak valószínűsíteni tudjuk! A megvizsgálható minták egyértelműen durva atkafertőzést, ezzel járó vírusfertőzést, más minták nozéma fertőzést mutattak. Valószínű, hogy az ősszel ezekből a családokból kimenekült az anya az ilyenkor megszokott  maroknyi kísérő méhvel, amit  nem vett észre a méhész. 

Most nem részletezném az okokat, talán majd egyszer! Azonban egy dolgot  talán érdemes megemlíteni az egymáshoz közel lévő három méhészet közül  egy baj nélkül  eddig átvészelte a telet, a többi csak jelentős veszteséggel! Ezekhez egészen közel találtunk vízgyűjtő gödröket, a jól telelő méhcsaládok közelében ilyenek nincsenek, innen az esővíz inkább  lefolyik, a többinél összegyűlik. Mivel  vegyelemzést nem tudtunk végezni, csak feltételezzük, hogy az őszi esőzések a talajban lévő nem kívánatos méreganyagokat kimosták, összegyűlve ívóvízként szolgáltak a méhek számára. A többi azt hiszem magától értetődik!

A többi pusztulás  leginkább méhészhibára vezethető vissza! Valamit el sikerült rontani a méhészképzés során! Régebben azt írtam, hogy a méhészet társadalmi  megbecsülése folyamatosan romlik és ez egyértelműen megmutatkozik a szakmai képzés jelenleg folyó átalakítása során is. 

A méhészeket un. felnőttképzés keretében lehet képezni. Sok minden más szakmát hároméves szakmai  ötéves technikusi képzés keretében. Miért nem vagyunk képesek elérni, hogy legalább a jövő méhészei olyan képzésben részesüljenek, mint a szőlész, a borász szakmát választók? 

Érdemes összehasonlítani a pálinka, a bor, a sör élettani hatásait a mézféleségek, a virágpor, a propolisz, a méhpempő, a méhkenyér  hatásaival. Majd talán legközelebb!

Minden esetre  hiányzik  belőlünk a közös gondolkodás, a szakma jövőjének a kidolgozása. Ne feledjük, hogy a méhésztársadalom  válsága nem múlt el, csak az elmúlt évek méztelensége nyomán kialakult magas mézárak és a járvány hályogot húztak a szemünk elé!