"Ha összefogunk,az a siker!"
Henry Ford (1863-1947) autógyárosnak tulajdonítják ezeket a gondolatokat :
"Ha összejövünk, az a kezdet, Ha összetartunk, az a haladás, Ha összefogunk, az a siker!"
Ez az, ami a méhésztársadalomban hiányzik, ahányan vagyunk, annyifelé húzunk, valahogy mindig másokban reménykedik ez a nem igazán nagy, de tevékenységét tekintve jelentős szakma. Úgy látszik hiába! Óriási reménnyel volt mindenki, még én is, a szakma várható fejlődésében reménykedve, mikor a földművelésügyi tárca élére a mostani miniszter került. Méhészminiszter! Ő az a kormányzati ember, aki méhészeti témában írta doktori értekezését, megjegyzem, nem is rosszul, (érdemes elolvasni). Olyanokról írt, amit a szakma jövőjéről gondolkodó a méhész is elfogad. Na innen a korábbi reménység!
Nyilatkozatok vannak, csak a tevékenység bicsaklik! A kormány rendre -"Brüsszel"-ellenességét bizonygatva, keresztbe tesz a legkegyetlenebb mérgező, nemegyszer rákkeltő anyagok betiltásának. Lehet, hogy valakinek a méhészek tevékenysége szúrja a szemét, de ne felejtsük, hogy a háziméhen kívül ezek a szerek a vadon élő beporzókat is pusztítják. Kérdezem mi kell még, hogy a kormány ráébredjen bűnös tevékenységére? Az ágazat válságban van! A válság előidézője egyebek mellett maga a méhésztársadalom, amely idestova harminc éve nem tud a méz, mint "kiváló magyar élelmiszer" bűvköréből kikecmeregni, hiába a tények felvázolása, bizonyítandó, hogy az európai méztermelés csökkenésével egyúttal a belőlünk élő un. kereskedők két év alatt mintegy 25 %-kal csökkentették a virágméz világpiaci árát, hiába a forint értékvesztése. Mi kell még, hogy a kormányzati szereplők felismerjék a bajt, az elmúlt télen megfeleződött a méhállomány, és a könyöradománynak számító pár forintok miatt lejelentett méhcsaládok száma már az egyharmadát sem éri.
A háziméh mostanra veszélyeztetett állat lett! A szükséges állományt csak hozzáértő, a szakmáját jól ismerő méhész tudja fenntartani. A hazánkban élő háziméhet a Pannon méhet valódi védelem alá kell helyezni, legalább úgy, mint a négylábú haszon- és háziállatainkat. A miniszter kinevezett egy állatvédelmi miniszteri biztost, fölengedtek egy állatvédelmi konzultációt, hogy mondjunk véleményt, de ebben sem említik meg az egyik legfontosabb haszonállatot a háziméhet.
Újságok tucatjai hangzatosnál hangzatosabb címekkel figyelmeztetnek a beporzó rovarok pusztulásának veszélyére, egyik másikuk a méhészet, mint szakma, "egy egész ágazat" jövőjéért aggódik. Egyenlőre hiába! A méhészek most úgy látszik beérik egy-egy odavetett ezer forintokkal, sőt már koldul is, ne ezret, ötezret adjanak, hallom. Csak zárójelben jegyzem meg, Franciaországban a gazdák a méhek két, esetleg három hétre való bérléséért 33 eurót fizetnek! Abban az országban, ahol 2013-ban a fönntartható hároméves méhészeti programot hirdettek meg és kineveztek miniszteri biztost a méhészet fejlesztésének érdekében.
Európa más országaiban nappali tagozatos iskolákat tart fenn az állam. Nálunk? Ehhez képest semmi! Az igazán szomorú, hogy a méhésztársadalom irányítását, érdekvédelmét, képviseletét felvállaló OMME sem tesz ennek érdekében semmit!( Talán félnek, hogy a kiműveltebb szakembert nehezebb megvezetni?)
Itthon az telepítések során kihagyják - nagyobb területen a nektárt adó erdőt. Az un. "zöldítési" programot ésszerűtlen módon végzik el a gazdák, a későn vetett virágzó "zöldítési" táblák jó idő esetén még novemberben is adnak virágport, néha nektárt is, ami alapjaiban borítja fel a méhcsalád felkészülését a telelésre.
A Henry Fordnak tulajdonított mondásnak csak az első gondolatánál tartunk! Úgy látszik képtelenek vagyunk felfogni, hogy az ágazat egyre súlyosbodó válságban van! Nincs idő a halogatásra és itt kellene belépni a kormányzati felelősségvállalásnak, mert amikor a ház ég, már nagyon késő a beavatkozás!
Ha összefogunk, akkor el tudjuk érni, mert el kell érnünk, hogy a kormányzat elvégezze azt a munkát, ami a dolga, többek között - a méhészeti ágazat és a megporzó rovartok megmentése érdekében miniszteri biztost kinevezni, - soron kívül új beporzóvédelmi törvényt alkotni, - támogatni a rovarpusztító vegyszerek betiltását, - "méhlegelő" létesítési, fejlesztési programot elfogadtatni, - a méhészképzést súlyának megfelelően nappali tagozatos alap-, közép,- és felsőfokú szintre emelni, - Pannon méhet méltó védelembe részesíteni, - méhészettel kapcsolatos kutatóbázisok kialakítását a méhpusztulások csökkentése érdekében, - fiatal méhészek pályakezdésének segítését, stb.
A kérdés, hogy akarjuk-e ezt az összefogást? Ha igen, akkor az első lépés: 1. A szakmában dolgozóknak, a válságot figyelembe véve ki kell jelölnünk a jövőnk útját, 2. Modernizálni kell egyúttal az érdekvédelmi szervezetet. 3. A szakma igényeinek megfelelően megfogalmazni a kormány felé egy szakmailag megalapozott beadványt.
Ha ez nem vezet eredményre: 4. A majdan vesztes társadalmi csoportokat bevonva megismertetni a gondokat, 5. Egyúttal megfelelő módon demonstrálni a siker érdekében.
" A méhek a legfontosabb élőlények a Földön!" (Eartwatch Institute)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése