A remény .......
Remény hal meg utoljára! Remény! úgy látszik a magyarországi méhésztársadalomnak 2021-re csak ez jutott! Nem mintha a remény nem lenne fontos, csak akkor van baj, ha csak ez maradt, ebben az évben az időjárás egyenesen kegyetlen volt, a talajnedvesség hiánya, az ismétlődő fagyok, a természetes méhlegelők-, a gazdasági tartalék hiánya, stb .......Nem folytatom, mindenki tudja. miről tudnánk oldalanként beszélni és hiszen a két un. méhészújság csak ezt csinálja, tele van reménnyel a magyarországi írók részéről. Na egy-két kivétel azért akad, ha mondjuk Kanadából jön javaslat, vagy Franciaországból. A magyarországi méhészek köréből kikerült megoldási javaslatokat viszont agyonhallgatják. No erről ennyit!
A reményről annyit, hogy fontos, de ha csak ennyi maradt meg neked, akkor mindent feladtál! Ekkor marad a bénultság a tehetetlenség, vagy választhatod a cselekvést, amikor teszed a dolgod, küzdesz és megteszel mindent amit tudsz. De ha csak remélünk, már nem élünk!
Ez érvényes a méhésztársadalomra is, valamennyiünkre, az összes szereplőre, nemcsak a kaptár mellett állókra, hanem azokra is, akik az eszközöket gyártják vagy más módon segíthetik a munkánkat. A mi döntésünkön múlik, hogy feladjuk-e vagy küzdünk a szakmánk elismeréséért, megbecsüléséért. Ez óriási felelősség is egyben, hiszen nem mindegy, hogy egy emberöltő múltával lesz-e rovar, aki elvégzi a megtermékenyítés, a beporzás óriási munkáját. Mert ma ez a valódi tét!
Hányszor hangzik el a szó, hogy "Remélem"! Legtöbbször úgy, hogy egyértelműen lehet tudni, a megszólaló várja, valaki majd megoldja, elvégzi helyettünk a munkát és mi megkapjuk majd annak az eredményét, csakhogy a világ megváltozott körülöttünk, ami ragyogóan bevált 30-50 évvel ezelőtt, ma már nem működik! A mai méhésztársadalom ma még csak remél, reménykedik, hogy valaki vagy valakik
- a kedvünk szerint alakítják a mézárakat, - a FM beindítja az "iskolaméz" programot, - - a politikai vezetés felfogja, felismeri a szakma fontosságát., - felismeri, hogy ma a méhészek közreműködése nélkül alig marad meg a mézelő méh, mint beporzó, - a FM beindítja a nappali tagozatos méhészképzést szakmunkás, technikus, egyetemi szinten,
Csak reméljük(mondjuk sokan) - az országos egyesületi vezetés az apró tüneti kezelések helyett végre mondja ki , hogy a szakma válságban van, lássunk hozzá a tények feltárásához, az érdembéli reformokhoz, - hogy végre talán lesz gazdája az ágazatnak,
Reméljük hogy - megtanulunk csapatmunkában gondolkodni, - saját feladatnak is elfogadni a méhlegelő alakítását, - megoldjuk a szermaradványmentes méhészeti termékek előállítását, - szabványosítjuk az eszközeinket a hatékonyság növelése érdekében, - átértékeljük a méhészeti termékek értékesítésének irányát, nemcsak méztermelésben gondolkodva ezen termékek feldolgozását, felhasználását illetően, stb.
Sokan remélik, mert más nem maradt 2021-re: - az akácfákon megtalálható néhány virágból óriási méztermés lesz, rengeteg felvétel jelenik meg ezekről az árva virágocskákról! - így a méz ára akár 4000,- vagy 5000,- forint is lesz kilónként! ( ne feledjük, ha semmi sem lesz, amit el kellene adni, ígérhetnek akármennyit !)
Ezeknek a feladatoknak a megoldása érdekében az első lépésben meg kell szerveznünk egy MÉHÉSZPARLAMENT-tet, ahol a méhésztársadalom eldönti szakmai fejlesztésének irányát, az érdekképviselet korszerűsítésének mikéntjét. Ez alkalommal, vagy még ez előtt ki kell dolgozni a társadalmi együttműködés mikéntjét, megértetve a szereplőkkel a beporzó rovarok fontosságát,stb. Sok ez? Az egész ország szempontjából nem talán úgy érzed, hogy nagyon is kicsi. De pont ez a kicsi hiányzik most, amit hozzá tudunk adni! A jelenlegi vírushelyzettel terhelt állapotokban egyenlőre csak annyit tudunk megtenni, hogy un. (statisztikai)régiónként elemezzük a válságjelenségeket, megoldási lehetőségeket, kidolgozzuk a lehetséges változatokat a döntés előkészítéshez. Ez a mi felelősségünk!
Nincs jogunk kiadni ezt a felelősséget a kezünkből!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése