Lesz értelme! - rajtunk múlik!

 Régen írtunk! Lehet, hogy nem is hiányzott nagyon, most mégis kikívánkozik belőlem  néhány gondolat a méhészjövővel kapcsolatban! 

Mielőtt végleg kitöröltem volna  az eddigi gondolatokat, néhány  alig olvasott szösszenetbe beleolvastam, elsősorban azokba, amelyeket  nagyon kevesen  néztek  végig. Ilyenekbe, mint " A jövőt mi alakítsuk!" "Ha összefogunk," Mi előtt végleg késő!", ezekben arról volt szó, hogy az együttműködés hiánya mennyire kedvezőtlenül befolyásolja a méhésztársadalom jövőjét. Ennyire hiányozna a méhésztársadalmon belüli egyetértés, összetartás, az egymásért való közösségi társadalmi felelősségvállalás?  Ha igen, akkor a mai végtelenül kiélezett piaci helyzet  teremtette válságból lehetetlen kilábalni ! Márpedig a kilábalás változást igényel, erre azonban csak a közös, felismert érdekeken alapuló együttműködő,  egymást  segítő  tevékenység eredményeképpen van reményünk.   

Érdek! Érdekek! A piacgazdaságban a termelő, a kereskedő, a vásárló érdeke ütközik.  Ebben az esetben a termékek piacra kerülésekor a kereskedő érdeke a minél magasabb árrés és csakis az, a méhész érdeke a minél magasabb eladási ár! És itt vesztésre a méhész áll! Vesztésre áll, mert a múlt század kilencvenes éveitől számítva ez a harminc év sem volt elegendő arra, hogy a méhészek felismerjék a piaci viszonyokat, ehhez megfelelő tartalékot képezzenek többek között a kedvezőtlen időjárás előidézte ínséges esztendőkre. Erre legjobb példa  az utóbbi három esztendő!

2015-ből származó adatok szerint  a magyarországi gyakorlatnak leginkább megfelelő "hordós" mézeladás felvásárlási ára az EU-n belül Magyarországon a legalacsonyabb, ezt követi Lengyelország, és mindenki más ennél magasabb  áron értékesít. 

Mi lehet ennek az oka? Az hogy képtelenek voltunk kitörülni a múlt század idióta beidegződését az értékesítési gyakorlatot illetően mint a:                                                                                                         - kényelmes, hordós tömegárú értékesítés,ahol a felvásárló diktál,                                                             - a mi mézünk a legkiválóbb, vele javítják fel a nem kiváló egyéb mézeket (?)                                           - a kiváló mézünkért elfogadtuk a legpocsékabb mézárat, (Lásd. szomszédainknál: szlovén, szlovák, román )   - megmaradtunk a csak méztermelő "nagyhatalmi" szerepkörben,                                                              - nem ismertük fel a globalizáció  okozta veszélyeket, ma már 1,55 euróért is szállítanak mézet     nagyban  Európába. Számítsunk arra, hogy  eddig ismeretlen piacokról özönlik be ide a méz vagy     annak  látszó édesítőanyag, úgy mint  Ukrajna, Kína, India, Közép-Afrika, Argentina, Brazilia stb.

Ezekkel nem lehetünk versenyképesek! A jelenlegi módszerekkel nem! Mindaddig, amíg a mai felvásárlók látóterében nem jelenik meg a méhészekért való felelősségvállalás! Ez rövid időn belül aligha megvalósuló gondolat! 

Olyan értékesítési formulákat kell a méhészeknek kitalálni, amelyek jelentősen csökkentik a jelenlegi felvásárlói körtől  való függőséget!  

- jelentősen fokozni kell a közvetlen termelői értékesítést!                                                                          - a méhészet termékek marketing munkáját új alapokra kell helyezni,                                                                                                                 

 Kérdés? tanulhatunk a borászoktól?  Mi történne, ha egy mézesüvegen a következő ajánlást olvashatna   a  vevő : 

Észak-Zala  napsütötte domboldalain virágzó  akácfák nektárjából kiváló szorgalommal készítették az Ön részére Kovács Aladár  méhei, hogy megédesítsék napjait és meggyógyítsák fájó torkát. A mézben megtalálható természetes gyümölcscukor, szőlőcukor, természetes savak,vitaminok, ásványi anyagok az ÖN természetes védekezőrendszerét erősítik. Az Ön immunrendszerének megőrzéséért elegendő napi 35 g. ebből a valódi természetadta készítményből.  Stb, stb.

Ha pl. sütéshez ajánlanánk megfelelő mézeket, vagy  különféle valódi fajtamézeket betegségek megelőzésére, vagy gyógyításra ajánlaná a méhész. Mindkettőhöz rendelkezésre áll a szükséges szakirodalom! Kapásból eszembe jut: Dr. Nikolas N. Mihailescu "A méz és az egészség" című könyve! vedd ki a könyvtárból méhésztárs!

Természetesen ki kell dolgozni  más méhészeti termékek  begyűjtését és értékesítését. Ezek valamennyien gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények!                                                    Tennünk kell azért is, mert nincs minden évben egyenletes méztermés és egyben lehetőség is, hiszen  a mézet megfelelő tárolás mellett akár négy évig is eltarthatjuk károsodás nélkül. Tegyük meg azért is mert a méhészet, legyen az a legkisebb is, vállalkozás!

Össze kell omolni egy ágazatnak, hogy mindez megvalósuljon? Nem! Csakhogy ahhoz változásra van szükség az érdekvédelmi szervezetben is és a méhész-társadalmi kapcsolatokban is! Ma már nem az az elsődleges cél, hogy legyen elegendő méz a fogyasztóknál, hanem az, hogy legyen elegendő MÉH a mg-i termelés fenntartásához. 

Ma ez a feladatunk, ezért nem értem, hogy miért és kinek az érdeke a méhészek padlóra küldése?