Gondolatok új kaptár tervezéséhez I.

 Mielőtt továbbmennénk, érdemes feleleveníteni a méhlakásról tanultakat! Elsősorban Örösi Pál Zoltán még ma is legkedveltebb és elismert művében a "Méhek között" az "Alapvető tudnivalók a kaptárról"fejezetcím után leírtakat, abból is a rakodókaptár részt: "rakodó a föld uralkodó kaptárja".

Érdemes tankönyvként kezelni, annak ellenére, hogy első megjelenése óta azért eltelt hetven év. És ez nagy idő, gondoljunk bele mi minden változott azóta. Akkortájt a legfontosabb feladat volt a méztermelés fokozása, erről árulkodik Dr. Szövérdi Ferenc "Sok mézet"című könyve is ( Erdély, 1946.).  Csakhogy azóta jelentősen megváltozott a világ körülöttünk. Egyik változás, hogy ma már dúskálunk a mézben, a világ országai  jelentős mennyiségű mézet termelnek és a szabad kereskedelem  révén el is jut a  kevésbé bővelkedő országokba, így Európába is!  A másik jelentős változás a méhlegelő, ami abban az időben és még kb. húsz évvel később is folyamatosan ellátta a méheket megfelelő táplálékkal, további  gond az idestova már negyven éve  valamennyiünket boldogító Varroa destruktor, majd a későbben megjelenő, addig ismeretlen Nosema cerenae. Leküzdésük egyenlőre mesterséges anyagok alkalmazását igényli. Nem beszélve az időjárás  kedvezőtlen megváltozásáról, valamint a  méhek immunrendszerét lassan teljesen tönkretevő  mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerekről.

Nagy valószínűséggel át kell értékelnünk  a méhek tartásának fő célját is! A XXI. század fő feladata az emberi és állati tápláléknak szolgáló növények megporzása, a méztermelés, valamint más méhészeti termékek előállítása csak másodlagos szerepet kaphat, akkor is inkább mint az egyik legtermészetesebb gyógyszer!

Tehát aki  manapság kaptártervezésre adja a fejét, szigorúan  be kell tartani azt az alapvető szabályt, hogy a kaptár  először is a méheknek legyen  megfelelő, aztán legyen megfelelő a méhésznek is, természetesen legyen olcsó is! ( Lásd: Örösi: Méhek között, nyolcadik kiadás 124-125 old.)  A kaptárbeszerzés, -készítés költségeit  csak úgy lehet lefaragni, ha  valódi tömegtermelés módszerével készülnek. Ehhez  szabványosítani  kell a kaptárokat és a közeljövőben meg kell állapodni  legfeljebb kettő, de nem több, mint három kaptárféleség alkalmazásáról, elsősorban az újonnan létesített méhészetek esetében. 

Én az "egységes" keretméretű (42x32,5 cm) fészek és fél-boconádi keretméretű, három méztéri fiókkal gyártott kaptáraknak adnám az elsőbbséget!  Másodiknak a NB. keretméretű (42x36 cm) fészek, majd a Közép Boconádi (42x30 cm) fészekkeretű ( és mindegyiknél) ugyancsak 3-3 fél-boconádi méztéri fiókokkal gyártottakat támogatnám a lehetőségek szerint.

Amiben meg kell tudni egyeznünk, az a Magyarországon már elfogadott (?) gyakorlat, hogy a fészek lép kereteinek szélessége 42 cm, amihez természetesen a méhjáratot figyelembe véve 45,8 cm hosszú, 2,5 cm széles felső léc tartozik, vastagsága célszerűen 1,5 cm. az oldalsó és alsó lécek 1 cm vastagok. Az alsó lécek szélességét célszerű 2 cm-ben meghatározni. 

A  továbbiakban meg kell egyeznünk, hogy az összes kaptáralkatrész csereszabatos, azaz szabványos legyen, mert ez a további fejlődés elengedhetetlen feltétele!