Gondolatok új kaptárok tervezéséhez II.

 Az ezt megelőző bejegyzéshez is fűzött egy méhésztárs megjegyzést, idézem:

"Miért nem jó a Dadant-Blatt?  Ott csereszabatos minden. Magyarországon nehéz szabványos, egységes kaptárról beszélni, nem igazán csereszabatosak, mert tamási  vagy oszlopos vagy szoknyás, vagy velencei falcos kialakítású." 

Ebben sok igazság van! Az említett kaptár  kialakítója és névadója Charles Dadant  (szül.: 1817. május 20 - elhunyt 1902. július 26./ francia-amerikai  méhész volt, aki   tulajdonképpen  meglett férfikorban kezdett   a méhekkel foglalkozni, abban a korban, amikor   az akkor ismert világban a  keretes  méhészkedés kezdett elterjedni. Elég sokan foglalkoztak akkortájt a keretes kaptárok kialakításával   (lásd: Örösi P.Zoltán Méhek között című művét), keresve a méz mennyiségének, minőségének növelési lehetőségét, többek között magyarok is! 

A folyamatos  fejlesztésnek köszönhetően mondhatjuk, hogy a "Dadant" a világ  egyik legelterjedtebb kaptárja lett a hozzá tartozó keretméretekkel, először - úgy tudom, - a 47x30 cm-es, majd a 43,5x30 cm-es keretmérettel,ami Amerikában időközben már módosult 44,8x28,6 cm-re. 

Nálunk ezidőtájt kezdtek a különféle  keretméretek kialakulni, jelentős állomás 1894, amikor Boczonádi a kaptárkérdésben közzétette az azóta is mérvadó  hét  pontját,(l.:Örösi: Méhek között c. könyve 1957-es kiadás 141. old), majd ezzel majdnem egy időben mellette az un. NB. keretméretet,   amihez az élet  hozzárakott még néhányat,  pl.:

8. megjelent a Varroa destructor, aminek visszaszorítása jelenleg szintetikus védekezőszerekkel az elfogadott, a szermaradványok alacsony szinten tartása  érdekében kizárható legyen a fészeklépek átfüggesztése

9.  a tapasztalatok azt követelik, hogy a téli lefagyás minimálisra csökkentése érdekében legalább 30 c        mélységű legyen  a keret 

10. A méhcsaládok kora tavaszi  erőteljes felfejlődése érdekében a telelőfürt ne legyen megszakítva.

11. A  fészeklépek akác utáni kipörgetését meg kell akadályozni.

12. A fajtamézek  elvételére  legyen lehetőség, azok összekeverése nélkül.

Ha jól megismerjük a Dadant-Blatt kaptárt, az a 8. pont kivételével a követelményeket képes lenne kielégíteni! A közelmúltban több országbeli  Dadant-Blatt kaptár tervrajzát, bemutató videóját volt szerencsém megnézni,  a magam szerény módszereivel elemezni, érdemes elgondolkodni rajta.  A bevezetését csak akkor javasolnám, ha országos egyetértésben elfogadnánk  és az elfogadás évét követően kötelezően alkalmaznánk  vele együtt a módszert is!

Ami óvatosságra int az, hogy a mai korszerű és elfogadott  magyar keretméretek kismértékben ugyan, de eltérnek a  Dadant-Blatt méreteitől, a mai  hazai  több száz kaptárféleség gyarapításával járhat együtt. Ha aztán a magyar észjárás még elkezdi ezeket kombinálni, variálni, hát akkor  legyen irgalmas a magasságos! Minden esetre dönteni kell, nincs már idő! 

Az alapkérdéshez vissza! A Dadant és annak a változatai nem rosszak! Sőt! De el kell döntenünk - mármint nekünk  méhészeknek, -  hogy idegenből átvett méretekkel, technológiával, stb. ismertetjük - e meg a következő méhésznemzedéket, vagy  megbecsülve a hazai kutató és fejlesztő elődeink  munkáját, azt visszük tovább, elfogadva mindazt, ami pl. a Dadantban jó, azaz csereszabatos, egységes. A mai tudásunkat a már megszerzett ismereteinket továbbfejlesztve megalkossuk XXI. század szabványos  magyar kaptárját, hozzá  kidolgozva egy egységes termelési gyakorlatot! Megvan bennünk a képesség, csak akarat kell hozzá úgy is , hogy egyesületi szinten K+F  egységet (csoportot) létrehozni és ha erre nem képes  ez a szervezet, akkor országos szinten kell ezt a csapatot  megszervezni!