Gondolatok kaptártervezéshez(V.)

Gyakorta felmerül, hogy  miért kell nekünk azon rágódni, hogy magyar keretméretet, netán kaptárrendszert alakítsunk ki, miért nem jó nekünk   másutt, más országokban bevált kaptárrendszereket  egyszerűen átvenni?  Idézném egyik megjegyzést író olvasónk  véleményét:"Miért nem jó a Dadant-Blatt? Ott csereszabatos minden. Magyarországon nehéz szabványos egységes kaptárról beszélni, nem igazán csereszabatosak,......" Igen! "Ott  csereszabatos minden!" és ez az egyik legfontosabb!

 És nálunk miért nem csereszabatos? Meg tudná ezt  valaki magyarázni?

  Egyszerű lenne csak az eltérő keretmérettel indokolni, de akkor  új  gondolat kerül a köztudatban: magyar-dadant!(?) Minden esetre ha átszabjuk a keretet, vagyis megváltoztatjuk a méretét, akkor már nem Dadant-Blatt! az, amelyik igencsak elterjedt a világban! A   kaptárrendszer méretezését először a francia származású Charles Dadant készítette el, majd a svájci Blatt módosította a jelenleg ismert 435x300 mm méretűre.

A gondolat megközelítéséhez  javaslom vegyünk elő egy térképet. elég lesz egy európai is, vagy egy iskolai földgömb! Magyarország a keleti félgömb 16-23 hosszúsági foka, az északi szélesség 45-49 foka között helyezkedik el, az összehasonlítás nem nehéz! Ebből adódóan az éghajlati viszonyaink jelentősen eltérnek. Más, mégcsak nem is hasonló a méhlegelőnk, pl. egyetlen országnak sincs olyan és akkora természetes,  általában nagy hordást biztosító erdősége, mint nekünk! Ez az akác! Amiről köztudott, hogy az időjárással karöltve igencsak szereti megviccelni a méhésztársadalmat!  Erről ennyit! Hát ezért kell nekünk a legjobb eredményeket biztosító kaptárrendszert kialakítani. Hogy nem vagyunk  kaptárügyben , de másban sem csereszabatosak! Ez a mi bűnünk! A megoldás  viszont csak elhatározás és támogatás   kérdése! Sajnos  sem a korábbi, (kivétel az 1990-es évek közepe!) sem a jelenlegi  egyesületi vezetésnek sincs még elképzelése sem erre !

   1.kép:  Fészek egy méztéri fiókkal,leszerel-       
hető oldallappal

A korábban közölt  írásokban, a szükséges  keretmérettel már foglalkoztunk, javaslom visszakeresni!

Mindenesetre a  kaptárrendszer kialakításánál az az alapelv vezérelt, hogy a méhész vegyen részt tevékenyen a kaptárok összeszerelésében, továbbá ha valamelyik alkatrész elkorhad, tönkremegy, akkor ne kelljen az egész kaptárat eldobni, vagy szétverni, hanem lehessen kicserélni. Tehát legyen un. lapra szerelt! Az összeszerelése ragasztás nélkül facsavarral!

A mottó: Ne dobd el, cseréld!

Az anyagbeszerzésnél  és az oldalfalak készítésénél ne használjunk nagyon széles fűrészanyagot! A valódi szakemberek szerint 5-7 cm  széles anyagból kell a táblásítást elkészíteni a "bütük" beforgatásával, hogy a lapok ne  csavarodjanak el!

Mivel a méhek legfőbb kártevője a herefiasítást részesíti előnyben, ezért a képen jól látható, már lefedett  herelépet ezzel a megoldással könnyű eltávolítani! Ezzel a  megfelelő időben elvégzett művelettel az atkák kb. 40-50 %-át el tudjuk pusztítani!

2.kép: Bútor dübel  
a végleges becsavarás előtt.

Az oldalfal szerelhető un. zongorapánttal is, úgy könnyebb a kezelhetősége. A lép kivágása egy megfelelő késsel, az oldalfal visszaszerelése 6-os imbuszkulccsal egyszerűen elvégezhető!

A 2. képen jól látható, hogy a fióknak az egymáshoz való való igazítása  a Gerhard testvérek által megtervezett "lábakkal" történik, amiknek a mérete a doboz magassági mérete - 0,5 cm! A 0,5 cm a kaptárvassal történő kényelmes kezeléshez szükséges. A láb keresztmetszete 3,5 cm x 2 cm, +- 0,0 cm!  Homloklapra szerelésénél  alul 1,5 cm-re  nyúljon a kaptárfiók alá! Ez a továbbiakban minden fióknál legyen érvényes, így a kaptárvas könnyen behelyezhető  a fiókok elválasztása érdekében!

Ez a leglényegesebb tervezési változtatás a munkánk során!

A továbbiakban a méhek és a méhész életének megkönnyítése érdekében a kijáró          

  - mérete, kialakítása, elhelyezése,

- röpdeszka kialakítása. mérete, felszerelése, szükséges zárás módja,

- homlok és hátsó fali hézagok kiküszöbölése,

- hátfal kialakítása atka elleni kezeléshez, flakonos etetés kivitelezése következik!

  

Miért van szükség 1. képen látható megoldásra?  Mit látunk a lap elmozdítása során? Ha sorra vesszük:  látjuk a család erősségét, a keret felső részének kiépítését munkás vagy here fiasításnak, látjuk a nagyon erős családok által kialakított bölcsőkezdeményezéseket, esetleg anyabölcsőket, ami a rajzási szándékról tájékoztat többek között.

Tervezésnél beszélni kell a kijárónyílás méretéről, elhelyezéséről, azok számáról. Sajnos ezekről nem igazán gondolkodik el a méhész, sem a kivitelező, pedig nagyon fontos, elsősorban a rajzás gátlása érdekében. A szakirodalom sem foglalkozik vele, kivéve a P.J.Chandler által kiadott "Méhészkedés természetesen" című könyvecske, amelyben a szerző egy képletet közöl, ami átlagos körülmények között meg is felel:

                                                  K= VxV/90

ahol  a K= kijárónyílás nagysága cm2-ben,                                                                                                              V= kaptár mérete literben, (vagy dm3)                                                                                                                tehát normál üzemmenetkor a fészekfiókon 42-46 cm2 kijárónyílásra van szükség (21-23 cm x 2 cm)! Azonban nem szabad elfelejteni, hogy  komoly gyűjtés esetén, tele mézkamra és felfejlődött család esetén a rajzás veszélye megnő, aminek kivédése (saját tapasztalat) a méztéri fiókon kialakított  szintén ekkora kijáró nyílással lehetséges!  

Ami nagyon fontos, hogy valamennyi fiókon nyitható kijárónyílás azonos nagyságú, azaz szabványos legyen!

    

A kijáró elhelyezése és formájának kialakítása a fészekfiókon:

-  a természetben található  "méhlakások",  odúk  kijárói általában szabálytalan formájúak, körhöz., elipszishez hasonlítanak. A méhész érdeke viszont a szabványos kialakítású 23x2 cm-es ( + 0,1 cm,azaz 1 mm eltéréssel!) kijáró nyílás kialakítása elsősorban a biztonságos zárás miatt .

-  kijárónyílás elhelyezése legyen a méhek igényeitől eltérően a homlokfalon, alulról számítva kb.          45-50 %-os magasságban! (Lásd a "Kaptárkérdésről III.  2019.05.17)

     

3.kép:A bejárat külső kialakítása

Mivel a méhek természetüknél fogva lekerekítik a közlekedő járatokat, ezért érdemes azt előre elkészíteni! Egyszerű gépi marás az egész!

A 3. képen jól látható  alul egy kis fémkampó, amely a  szabványos 25x5x1 cm-es röpdeszkát tartja!  A kijárónyílás fölött jól látható egy csavarmenetes  asztalos fürgető a felhajtott röpdeszka rögzítéséhez! Nem a legjobb megoldás!  Azért, mert hosszabb használat során  a vasból készült  csavar megrozsdásodik, aztán csak valami eszközzel lehet kezelni. Ha tömeggyártásra kerülne, egyszerűbb és jobb megoldás is lehetséges!

4.kép:A bejárat belső kialakítása

A 6. kép a biztonságos kijárózárókat mutatja, elnevezése "egyutas"kijárózáró, egyik  téli és egy másik a tavaszi kimarással!

Talán érdekes még: a kijárózáró könnyű kimozdítása érdekében a kijárónyílás  egyik végében alakítsunk ki egy köröm  nagyságú bevágást!

A kialakított fészekhez gyártsunk 2 darabot, a méztéri fiókokhoz kimarás nélküli zárót célszerű készíteni!

5.kép:hogy a kijárózáró ne 
tudjon beesni!

6.kép:Egyutas kijárózárók

A hatodik képen látható  röpdeszka kialakítása  Horváth János kaptárgyártó érdeme, talán az övéhez viszonyítva kissé beljebb alakítottuk ki a "zsanért", hogy a használat során kevésbbé legyen sérülékeny! Szabványosítás során ezt az alkatrészt műanyagból is elkészíttethetjük!

Főleg téli probléma a cickányveszély! kizárásukra a kártétel  megakadályozására 6,2 mm átmérőjű lyukakkal ellátott rácsot használok ( Skoda 105-ös légszűrő alu. burkolat!)  Ez kora tavasszal rossz, mert a kori virágpor gyüjtésnél  sok lehullik a méhek lábáról! Egy ügyes  fröccsöntő megoldhatja a 6 mmj  magas bejárónyílással és "röpdeszkával" és talán egy cinege  és szélfogóval!