Befejező gondolatok kaptártervezéshez!
Ha jól megnézted a korábbi képeket látszik, hogy egy kísérleti jellegű kaptárról készültek, ami viszonylag alacsony költségű, egyszerűen kivitelezhető, formailag ismert kinézetű alkalmatosságról van szó! Ezen az alkatrészek "Kérdezd meg a méheket" elv alapján kerültek kialakításra, törekedve az ideális kaptárra, mely a legkevésbé akadályozza a méhek tevékenységét, de segíti a méhész munkáját!
Jó lenne nem elfelejteni, hogy a gyártási költségek valódi csökkentésére csak megfelelő sorozatnagyságú termelés esetén van lehetőség, véleményem szerint a jelenlegi körülmények - méhlegelő, a méhészetek személyi feltételei, termelési feladatok - alapján viszonylag könnyű eldönteni, hogy "Egységes" keretméretű fészek és a "félboconádi" keretméretű méztérrel ellátott rakodókaptár lesz a jövő hatékony eszköze a méhészek számára méztermelés esetére!
Ahhoz, hogy valóban alacsony költségű, egyszerűen kivitelezhető, kedvező árú kaptárokat vásárolhassunk elengedhetetlen a megfelelő sorozatnagyság biztosítása. Ez Európában nem általános, csupáncsak Finnország példáját tudom felhozni, miszerint az ott használt keretméretek szabványosak - Langstrott 44,8x23,2 cm- azaz mindenki által elfogadottak, természetesen minden eszköz ennek megfelelően lett beszerezve! (Részeletesen a Méhészet 2002. januári szám 2-3 oldalán) Ezidőben az európai méhészvezetők szerint a leghatékonyabb a finn méhészet Európában! A szabványosításra számtalan példa adódik más területeken! A szabványosítás elengedehetetlen a további fejlődéshez, mert Magyarországon a méhészeti technikai szinvonal rendkívüli elmaradott, a "háztályi" termelés, az otthoni eszközelőállítás miatt nem alakulhatott ki a méhszetet támogató háttéripar sem, így minden méhész a maga útját járja az eszközök előállítása során. Ennek eredménye az, hogy pl. 2015-ben és talán napjainkban is az EU. méhészei közül a legalacsonyabb áron pazarolják a magyar méhészek a megtermelt mézet!
Visszatérve a kaptárok tervezéséhez, ha a méhészek és szervezeteik elfogadnak egy, Magyarországon kidolgozott egységes rendszert, hatékonyabban és gazdaságosabban tudjuk a meglévő méhlegelőinket kihasználni! Persze felmerül, hogy mi legyen a meglévő , sokezer egyedileg gyártott méhlakás sorsa? Amit el kell dönteni az az, hogy az elfogadott -"Egységes"keretméret (42x32,5 a fészekben), "fél boc." a méztérben- rakodókaptárat és csak azt, támogatja a méhészeti program, a többiek ebben az esetben szép lassan kikopnak! Ne felejtsük, ezekhez az eszközök rendelkezésre állnak!
Ha a megfelelő sorozatnagyságban gyártódnak a méhlakások, akkor a korábbiakban kísérletileg fabrikált alkatrészek is korszeűsítésre kerülhetnek, így például az általános röpdeszka, a vizsgálófenék, valamint a röpdeszke rögzítő "fürgető",ami újkorában jó és megfelelő, csakhogy az idő múlásával berozsdásodik, onnantól nem biztos hogy gond nélkül használható. Megtervezendő még a hátsó flakonos etető használaton kívüli zárása, ami nem nagy kunszt, de ahhoz , hogy ne legyen barkács jellegű előre nagyobb tételt kell legyártatni!
Amit a végére hagytam, miből készüljön a kaptár? Fából? igen jó volna hiszen környezetbarát, csakhogy a mai szakmai bázis képtelen pontos kaptárakat gyártani, ha mégis, a használat során hihetetlen deformációknak lesz kitéve. El kell felejteni, hogy faiparral foglalkozók, bognárok, műbútorasztalosok, asztalosok, ácsok méhészszakmai ismeretek hiányában készítsenek méhlakásokat. A kaptárgyártás egy nagyon komoly méhész-szakmai ismereteket igénylő tevékenység! A méhészszakma jelenlegi elmaradottságát, gazdasági hatékonytalanságát a gyenge felszereltségű, barkácsszinvonalú, nem szabványos tevékenységnek köszönhetjük!
Műanyagból? megoldás lehet akkor, ha esetleg újrahasznosítható, környezetbarát anyagból készülnek és mint a finneknél összeszerelhetők, un. "lapraszerelhetők", tehát szétszedhetők lesznek a kaptárok, alkalmazva a "NeTi" módszert és technológiát az építőkeret, mint méhcsalád állapotjelző vizsgálatára!
Ehhez az szükséges, hogy a magyar méhésztársadalom kikényszerítsen egy méhészettel foglalkozó K+F intézetet! Tartok tőle, hogy ez lesz az egyik legnehezebb feladat, de döntést kell hozni!
A sok, szinte azonnal megoldandó feladat közül ez legyen az első az országos egyesület, mostani szervezeti formája a szakmaközi szervezet részére, mert ha nem teszi, már nem lesz lehetőségünk újabb száz évet várni a korszerűsítésre!
Üdvözlöm Tibor bá!
VálaszTörlésEz a cikk több mint egy éves de csak most olvastam és pár kérdésem támadt.
-Ha Finnországnak megfelel a Langstroth, akkor nekünk miért "kell" egységes méreten bogarásznunk?
A világ nagy része kb 100 éve megugrotta azt a problémát, hogy minőségi kaptárt gyártson!
Úgy tűnik ez csak idehaza gond, mert a fenti LR a maga végletekig kidolgozott, csapolt falú, bemart fogantyús kialakítása mindenhol megfelel (nem vetemedik), csak mi bohócodunk "tamási" meg "szoknyás" meg egyéb bonyolított kialakítású fiókokkal.
-A hosszabb oldalak és a lenyúló, csúszásgátló oszlopok ráadásul egy felesleges holt súly amit minden alkalommal cipelni kell.
De ez csak a kaptár.
-Ha már az, akkor miért 42X32.5 cm legyen a keret és nem az eredeti Dadant-ot használjuk? (43.5 X30).
Az eredeti francia tervezés gondolt minden részletre, és nem úgy tűnik, hogy náluk szétesnének. Ha már rendszert cserélünk, akkor miért nem a világszabványok egyikére térjünk át amit ön is javasol?
De üsse kő, legyen a "magyar".
-Kérem írja le részletesen, hogyan fog a mi krajnai méhünk az alacsony, szűz lépekbe akácot hordani?
A krajnai fialni, és hordani is sötét lépbe szeret, emellet a legrajzósabb fajta. Ha áprilisban elveszem az anyát, a családnál hagyott bölcső kikelése és az új anya petézése közötti időben meghordja a család a 40*30 centis lépet. Aztán mi lesz a régi anyával? Tartanom kék' ugyanannyi 5 keretes kiskaptárt?
-Hogy lesz nekem tiszta, szermaradvány mentes mézem a 2 méztéri fiókban?
Pláne sok.
Tibor, a 60+ éve a méhek között nem piskóta, engem komolyan érdekelne a Dadant rendszer mert hobbiként szívesen kipróbálnám.
Üdv:
T.Tibor