Gondolatok új kaptárok tervezéséhez V./1

 Elég tetemes kihagyással tudtam csak a folytatáshoz hozzáállni, a méhesmunkák ugyancsak lekötötték az időmet, a pörgetések,  azt követően a méhcsaládok  rendezése, hisz ezek ismertek. A viszonylag alacsony érdeklődés  szintén hátráltatta a közlési kedvet. De hát "aki Á-t mond,...,!                                                              

       Folytatva a gondolatot, a fészekfiók kialakítása során a     korábbiakban a flakonos etetést elölről, az alsó kijáróban elhelyezett   "etetőpipa" segítségével oldottuk meg. Nem túl barátságos dolog a   kaptár előtt guggolva a feszes méhésznadrágot szúratni a néha nem   túl barátságos méhekkel, ezt a gondot lehet megoldani az 1.számú   képen látható hátsó nyílásban elhelyezett etetőpipával és az erre a   célra átalakított műa. flakonnal. Mellette látható a Janovics - féle   füstőlőhöz kialakított 20 mm átmérőjű lyuk a beleillő záródugóval!

 

 

Így a készülék használata kényelmes,  a ki- és berepülő  méhek nem zavarják a méhészt és a méhész sem zavarja a méheket szorgalmatos munkájuk során! Az atka elleni tevékenységünk eredményessége a vizsgálófenék tálcájának kihúzása után jól ellenőrizhető!

            A zöldre festett - látszatra jelentéktelen - kis alkatrész a fából készült     kaptároknak a mozgásából adódó hézagok takarására szolgál. Ezzel elkerülhetjük, hogy a méhek - természetes ösztönüknél fogva itt-ott  nem tervezett kijárót nyissanak, ami a felfejlődés időszakában nem igazán okoz gondot, később azonban -a kutatások időszakában- ugyancsak jelentős fejfájást okozhat.

Nemcsak a  fészekfiók, de az egész kaptár tervezése során fontos megegyezésre jutni:

1. méhjáratok elrendezését illetően! Az atka megjelenése óta nagyon fontos figyelembe venni, hogy ez a kártevő képes (jelen ismereteink  szerint!) 20 mm magasságban is  visszaugrani a fenéklapról a keretre, tehát érdemes a keretléc alsó lapjától cca. 25 mm távolságot tartani! 

2. ha az általam  kiválónak és alkalmazandónak tartott "Egységes" keretmérettel dolgozunk, tisztázni kell a keretvállak méretét. A  méhek által felrakott propoliszréteg miatt érdemes megfontolni  a 34 mm-es szélességet, ami a munka során úgyis 35-36 mm-es lesz!   Más a helyzet az építőkeret vállszélességét illetően, az anyanevelés során szükséges  néhány jó képességű családnál párzásra alkalmas heréket kitenyészteni, ehhez azonban legalább 38 mm vállszélesség szükséges.                                                        Megfontolandó a fészekkeret (csak a fészekkeret!) alsó lécének szélessége, érdemes lenne kísérlettel megállapítani, hogy a megszokott szélességtől eltérően esetleg 12 mm szélességűre  tervezni és gyártani, ez a keretdrótozást nem zavarja, ennél szélesebb lécet mintha a méhek fenéklapnak tekintenék. Általában az a tapasztalatom, hogy a léc fölött közvetlenül kb. 1-1,5 cm  átjárót alakítanak ki a maguknak! Ez nem figyelhető meg  a méztéri keretek esetében. A késsel történő fedelezésnél egyébként is  szükséges a egyenlő alsó és felső lécszélesség.