Amire ritkán gondolunk!

 Hogy a természetben gyakorta találkozunk továbbá  olyan növényekkel, amelyeknek egyes résszei a méhek különböző betegségeinek gyógyítására, főleg azok megelőzésére kiválóan megfelelnek. Csak figyelnünk kell! Ilyen   például a fehér fűz (latin  nevén Salix alba L), szinte őshonos ez a  lassú folyású patakok, folyók partjainál  élő fafaj. Számtalan méhész észrevette már, hogy ha méheit  ilyen helyekhez közel, mondjuk úgy 500-600 méterre, vagy közelebb  telepíti,  akkor szinte nem ismeri  az állománynál a hasmenést és a nosema tavaszi változata sem hatalmasodik el! 

Ne keverjük össze az un. rekettyefűzzel (Salix cinerea L.), ami nem nő fává, gyógyhatásai nem ismeretesek, méhészeti szempontból a bőséges virágpor az, ami értékes! Érdemes lenne vigyázni rá, mert bokraiból egyre kevesebbet látni, kiveszik a száradó bereki területekről!

Visszatérve a fehér fűz jótékony hatásaihoz, fiatal hajtásainak kérgét februárban gyűjtsük.  Kosárfonásra  használatos  vesszőit nagyon egyszerű volt  a  friss kéregtől megszabadítani, úgy 40-50 cm-es hosszban a vesszőt körbevágták, hosszában megrepítve, nagyon könnyen lejön. Ezt alacsony hőmérsékleten szárítva, aprított, esetleg megdarált állapotban  tudjuk felhasználni, amely szalicint és származékait, flavonoidokat, cseranyagokat tartalmaz. 

Teakészítésre: 4g kérget 200 ml vízzel rozsdamentes edényben 5 percig forraljuk, majd 20 percig áztatásszerűen hagyjuk hülni. Másik módszer, hogy ugyanennyi összetevővel 8 órán át áztatjuk, majd szűrjük, ezt egy méhcsaládnak  adjuk folyékony eleséggel.

Amire szintén ritkán gondolunk, hiszen normális körülmények között a természet biztosítja méhcsaládjaink számára a nektáron kívüli fő, nélkülözhetetlen táplálékot, a virágport. Hiánya ilyenkor mutatkozik meg, ha nem figyeltünk az elmúlt év júliusa, augusztusa  táján a szárazság miatt,  vagy szállítási kötelezettségeink miatt sokáig fennhagytuk a virágpor elszedőket.  A telelőbe menő fiatal méhek ilyenkor nem tudtak elegendő táplálékhoz jutni, nem tudtak megfelelő mennyiségű virágport beraktározni és mindaddig, amíg az idő kegyelméből  ezt nem tudják friss begyűjtésből pótolni - már ha megérik ezt az időt és nem pusztulnak el - nem tudnak fisítást nevelni. 

Mi a teendő? Ha ősszel észrevettük a virágpor hiányát, idejében készüljünk fel a pótlására. A pótanyagok közül  a  zsíros szójalisztet  javasolhatjuk, mert összetétele  talán legjobban hasonlít a  természetes úton begyüjtött virágporhoz. Többen használnak tejport, borjútápszert, élesztőt a lepénybe keverve aminek igazi  hatása csak akkor látszik, ha a természetes  gyűjtés megindul.

Erős, már repcevirágzásra  gyüjtőképes családok nevelésével kapcsolatban  keressünk vissza  a blog korábbi, ezzel kapcsolatos  cikkeihez:                                                                                                                2019.02.12.                                                                                                                                                    2020.02.12.                                                                                                                                                    2020.02.18.                                                                                                                                              Igaz, ezek a javaslatok nem ma születtek, de mégis hatékonyak és ne feledjük, hogy a repceméz mára piacképes termék lett. Ha a mostani nagyfokú piaci közönyből kikerülünk és miért ne tehetnénk meg, jelentős bevételre számíthatunk!