Nagy kérdés: hogyan tovább, folytassuk?

 

    Ez valóban  a nagy kérdés méhészberkekben. Furcsa, ma már idejétmúlt indulatok feszülnek egymásnak a  facebook-on szinte már a gyűlölködés szinvonalán. Én magam is azon törtem a fejem, hogy egyáltalán van-e értelme gondolatokat cserélni, egyáltalán gondolkodni a további lépéseken, hiszen olyan sokszor írtam le főleg a sajátjaimat. A blog létrehozásnak körülményeit már többször megemlítettem. Aki vette a fáradtságot talált benne a szakmával kapcsolatosan több mindent. A tartalomról!?  Szerettem volna, még a válság tetőzése előtt  megrázni a társaságot, hogy ne  jussunk a mostani sorsunkra. Persze kérdés, hogy mi a sorsunk? Ha  meghallgatod a Dr. Zsiros István videóüzenetét - és hallgasd meg! - azt  fogod látni, hogy egy végső elszántság, elkeseredettség vett erőt rajta, eladta a teljes méhállományát. Ilyet csak végső  esetben tesz az ember! Pedig sokan fogják követni! Mert, főleg a fiataloknak el kell dönteni, hogy a gyermekének  ad  enni, vagy a méheknek? A rangsor azt hiszem nem kérdés!  Hogyan tovább? 

Akit a kaptár levegője megcsapott!....  (A gondolat  kísértetiesen hasonlít Moldova György egyik könyvének címéhez!).... nehezen szabadul tőle, talán egyáltalán nem is tud. Folytassuk, mert küldetésünk van!   Nincs értelme leírni, mások megtették már számtalanszor, ha nem is tettek érte sokat mármint azok, akiknek ez a  feladata lenne! 

Egy dolog biztos! Újra kell tanulni a szakmát azzal a szigorral amit a céhek magukénak vallottak! A  hamisítókat, a kotyvalékot piacra  juttatókat ki kell vetni a méhésztársadalomnak maga közül, ne legyen "prémiumméz", "prémiumakármi" más méhészeti termék, mert a méz az méz, a virágpor az virágpor, a propolisz az propolisz!  A korábban  közzétett cikkek között  részletesen  megfogalmaztuk a méhész, az egyesület, a társadalom, a politika feladatatit!  Tovább kell lépnünk!  A méhek, akikre fölött elsősorban hivatástudatból  őrködnünk kell, nemcsak élvezeti cikket, élelmiszert, netántán gyógyszert állítanak elő, hanem tőlük függ az egyre szaporodó emberiség táplálékellátásának  szinte alapvető feladata, vigyáznunk kell rájuk ha élni akarunk!

Márpedig az emberiség élni akar, és ha él, akkor táplálkoznia kell! Ha ez igaz, akkor a társadalommal és a politikával meg kell értetnünk, hogy a mi tevékenységünk van olyan fontos, mint az ürge, a haris,  a darvak, stb. más vándormadarak  megmentése. 

Tehát folytatjuk, mert  folytatnunk kell a meglévő ismeretek továbbadását, a méhek és elsősorban a mézelő méhek meglétének a biztosítását!